Poéta vagyok, a jobbik fajtából.
Verseket faragok, írogatok.
Hitvallásom nincsen, életem enélkül telik el
Valóság s igazság nem számít nálam
Ami a lényeg, hogy meglegyen,
az a tetszetős forma.
Olykor-olykor, ha úgy érzem kiégtem,
ez esetben sokat adnék egy épkézláb
megírható hírért,
sőt még lelkem is eladnám egy jó rímért.
Egyetlen vallásom a pénz.
Arra törekszem,
hogy minél több legyen belőle.
Érte, minden aljasságot megtennék,
még barátimat is elveszejteném
Valóság, s igazság nem számít nálam.
Hű társam, komám, a hazugság
Életem értelme a lódítás.
Hazudok hát nagyokat éjjel s nappal
Sőt, már ott tartok, hogy
Akkor is hazudnék, ha nem szeretném.
Egy istenem van, azt imádom.
Magam számára az Isten,
saját magam vagyok.
Egyedül csak magamban hiszek.
Ha bajban vagyok, Istenemhez
Azaz magamhoz imádkozom.
Elvek, szent dolgok előttem nincsenek.
Szabadság s haza: röhejes csacskaságok.
Tényleg csak nevetek rajtuk, s azokat
akik mindezt komolyan gondolják,
őket, szegény balgákat mélyen szánom.
Ámítok, butítok, ha tehetem,
szeretem rászedni az embereket.
Így élem,vidáman, könyedén, életem fütyörészve.
Kisebb gondom is nagyobb, annál, hogy törődjek azzal
vajon mit gondolnak rólam a világban.
Koldusnak pénzt, adományt soha nem adok.
Elvem e téren, segítse meg saját magát az istenadta,
ha tudja!
Ha meg nem tudja, hát vessen magára!
Ha versenyre kerül a sor
törtető, undorító, féreggé leszek,
Senkinek nem kegyelmezek a küzdelemben,
hogy a verseny végén a többiek orra előtt,
én nyerjem el az első helyet.
Mindenkin átgázolok,
mert a győzelem számomra
mindennél fontosabb dolog.
Ha egyszer majd vége lesz itt lent
a földi életemnek,
majd eljő értem a sötétség fejedelme, Lucifer
hogy levigyen engem a
Pokol mélységes mély fenekére,
ahol nagy üstökben főnek
az egykor jobbsorsra érdemes
elkárhozott lelkek.
Magam e sorstól nem félek,
Itt a Pokol mélyén sincs melegem.
Kaptam én már oly sokat ott fenn a Földön is jó párszor,
s ott még melegebb is volt a nyáron.
Remélem jól fogom majd érezni magam
e falak közt, lelki társam, Dante mester Poklában.
És ráadásképpen, ezalatt a kevés idő, a végtelen alatt,
majd olvasgathatok, és újabb és újabb verseket is faraghatok,
miközben az üstben békésen rotyogok.
És bár odafent bíráim azt mondták, hogy itt lent
életem keserves lesz,
de Istennek hála ebben nagyot tévedtek,
sőt még azt is megkockáztatom,
hogy itt lent a Pokolban vidámabb az élet,
mint ott fenn az unalmas egyhangú Mennyek országában.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

3 Responses
A pokol az Istentől való elszakadottság állapota, nem pedig valami fortyogó forróság. Amikor akkor látja meg magát az ember, amikor már nincs lehetősége változtatni semmin sem, ez az igazi kín és pokol. A zuhanó repülőben mindenki Istenhez imádkozik és nem magában bízik.
A többit pedig közvetlen egyszerűséggel nem hiszem el és a tetszésem se nyerte el. Ezekkel, melyeket leírtál még magadat se tudod becsapni kedves Tonió.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Te a szatíra nagy kedvelője és írásaidban meglenő szatíra mestere hogy hogy nem ismered fel itt a költői szándékot? Egy állatorvosi lovat olvashattál e versben.Egy olyan költő képét, aki az emberi rossz tulajdonságok szinte összességét képviseli.Ilyen élő ember nem létezik.Ez egy kitalált , egy negatív ember, egyáltalán nem én vagyok.Továbbá azt is tudom, hogy a Pokolban a bűnösök nem üstben rotyognak, ezt a képet csak úgy ilyen vagy olyan okból szokták alkalmazni. Ennyit kívántam megjegyezni és nem kioktató céllal, de ezúttal valamit nagyon elnéztél.
Szeretetel Tonió
Kedves Tonió!
Megírtam, hogy nem hiszem el. „A többit pedig közvetlen egyszerűséggel nem hiszem el és a tetszésem se nyerte el. Ezekkel, melyeket leírtál még magadat se tudod becsapni kedves Tonió.”
Azért írtam ilyeneket, mert nem tetszett ez a vers. Ilyen egyszerű. Nyilván nem tetszik az olyan ember, amilyenről írtál. Ez viszont nem szatíra. Különben az én szatíráim se sokan kedvelik, itt meg aztán bármi mást sem, de nem baj. Nem is azért írom, hogy kedveljék, hanem azért, mert az jön ki belőlem. (Az jön ki felőlünk, ami bennünk van), Nem csak szépet és meghatót írok, hanem gúnyosat is, mert olyan is tudok lenni, de olykor pedig mesét, pedig az végképp nem a műfajom, mégis az jelent meg könyvben egy pályázatra beküldve. Ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik.
Szeretettel: Rita