Aki a fátylat fellebbenti
Valaki jár a csönd alatt,
Fehérben, mégsem hólepel,
Nem néz reád, s te sem akarod,
Mert ha nézne, mindened felel.
Nem szó, nem hang – csak jelenés,
Mint gyertyafüst a templomívben,
Mélyebbről jő, mint az emlék,
S nem kérdi, hogy hiszel-e hűen.
Nem ölel, de mégis érint,
S hideg lesz tőle a szívverés,
Mint aki tud – de nem beszél –,
És épp ezért az ég is rés.
Az ember ül a szép hazugság
kék bársonyán, lehunyt szemekkel,
s nem sejti: az Igazság
már ott áll mögötte – lebbent kezekkel.
Mert könnyebb hinni fényes mást,
mint vállalni az arctalan tükröt,
hol nincs már érdem, nincs vigasz,
csak az, amit elhagytunk, s megütött.
De néha – mikor álom csobban,
s a lelked hangtalan szakad –,
ő súg: „Nem én vagyok a gondod,
hanem, hogy nem látsz meg magad.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
