42 nap
Írta: Egyed-Hustri Boglárka
Épp toltam volna a Tescoból a nagy bevásárló kocsit mikor oda lépett elém.
Alig hallhatóan szólított le: „Elnézést, hölgyem, elkérhetném”.
Látszott rajta, hogy éhes illetve, hogy fázik is. A hó ma kezdett el hullani, tegnap még semmi jele nem volt annak, hogy intenzív havazás várható.
„Tudom, hogy csak 100 Forint van benne, de nekem az is jó”-folytatta.
Oda adtam neki, hogy eltolhassa, de előtte éreztem, hogy beszélnem kell vele. Megsajnáltam.
Kiderült az erdőbe él 42 napja.
„Hol a családja? Mi lett a munkájával?”-próbáltam faggatni, de látszott nem akar mesélni.
Inkább csak csendben, szótlanul nézett rám. Látszott rajta, hogy szégyelli magát.
„És számolja a napot, hogy így tudja mennyi ideje él az erdőben?”-kérdeztem.
Rám nézett és ezt felelte: „Igen hölgyem, mert ez ad erőt, hogy tudom ki fogok onnan jönni”-válaszolta.
Adtam neki egy 500 Ft remélem segítettem vele.
Ha esetleg olvassa, vigyázzon magára.
Remélem tényleg kijön az erdőből és jóra fordul az élete.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
