Amikor a gyertya leég.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A hajó lassan kiköt így az utazók szedik a csomagjaikat össze. Én nem sietek sehová. Oda jön hozzám ő is és a kezében van, amit kértem. Egy gyertyatartó gyertyával. A kis asztalkára tesszük rá, úgy ahogy édesanyám és az ő édesanyja is csinálta. A gyertyát meggyújtása előtt még egy kicsit hagyjuk állni a tartójában. A fejünkre rátesszük a fejfedőt és megfogjuk egymás kezét.
Ő gyújtja meg a gyertyát. A gyertya előbb kis lángon pislákol majd egyre erősebben ég. A fénye körbejárja a kis szobát, szinte teljesen beragyogja azt. Halkan imádkozunk.
Egy régi ima, amit mind a ketten ismerünk. Olyan ima ez, mint egy szerelmes vallomás. A mindenséghez.
Nem kell pap, nem kell semmi csak ő kell, hogy ő is tudja én meg ő most már együtt leszünk életünk végéig.
Amikor a gyertya leég kialszik a fénye a szobában sötétség lett.
A hajó kapitánya minden utashoz bekopog, hogy megérkeztünk.
Új hazánkban, új földre telepszünk. Ő meg én csendben felállunk, a gyertya tartó a kezükben van és kimegyünk a kabinból.
Amikor leszálunk a hajóról már férj és feleségként szálunk le.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
