Csendes éj.
Egyed-Husti Boglárka
A hó kicsi pehely formákban hullott a katonák sapkájára a hadnagy és a többi tiszt is előbújt a sátorból, ahol épp taktikai megbeszélést folytattak.
Egy kis tiszt futva sietett feléjük.
„Hadnagy Úrnak jelentem fehér zászlót láttunk”.
A hadnagy elindult arra amerre a kis tiszt mutatta.
Az ágyuk hiába voltak tüzelésre készen a fehér zászló vallóban lobogott.
A hadnagy is jelezte a másik oldalnak a fehér zászlót.
A két fronton hirtelen csend támadt.
A hadnagy és pár embere átment a front határára, ahol a másik oldal katonái már várták őt.
„Hadnagy Úr, Karácsony van” – kezdte a másik oldalon lévő felettes Tiszt. Majd így folytatta: „Így úgy gondoltam e nap alkalmából erre az éjszakára letehetnénk a fegyvert és megihatnánk egy teát, esetleg énekelhetnénk pár karácsonyi nótát”.
A Hadnagy hirtelen a megdöbbenéstől alig tudott szóhoz jutni, ugyanis teljesen kiment a fejéből, hogy ma karácsony napja van. A katonáinak is elfelejtették ezt a jeles napot, a sok harc és kifáradás közepette.
Aztán intett az ő katonáinak, hogy jöjjenek át az ellenséges területre. A két frontot csak egy kis terület választotta el egymástól így szinte pont középen találták magukat és mindenkit meglepett ez az új helyzet, mert az eddig ellenségnek vélt emberekből hirtelen kedves barátok lettek. Kezet fogtak egymással, közös fényképeket és képeslapokat nézegettek, majd elkezdtek írni leveleket feleségeiknek a frontról. Ezután megitták a teát majd angolul, később németül elénekelték a Csendes éjt.
Meghitten ültek egymás köré és szívüket melegség járta át, az otthoni friss kalács illata egészen eljutott ideáig, gyermekeik arcképe beragyogta az éjszakát. Képzeletükben hallották az izgatott lépteket, amit jönnek kinyitni az ajtót és meglátni a feldíszített fát a szoba közepén a fa alatt pedig tej és dió, alma, narancs becsomagolva. Ezüst és celofán zörejek hangja szállt fel a sűrű éjszakába, amit a köd áthatolt és a katonák szíve megtelt vágyakozással és reménnyel.
Csendes volt ez az éj, valóban csendesen köszöntött rájuk ez a karácsony itt a front kellős közepén.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
Egy válasz
„az eddig ellenségnek vélt emberekből hirtelen kedves barátok lettek.”
Meghatóan szépet írtál. Bizony, nem lennének ők ellenségei egymásnak, ha a nagyhatalmak nem szítanák a hangulatot, nem köteleznék arra a szerencsétlen, békességre, szeretetre, az otthon melegére, családjukra és ünneplésre vágyó férfiakat.
Szeretettel: Rita