Hajtóvadászat
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A telefonomat nézem, az aksi szinte teljesen lemerült. Már csak két kis csík van rajta és nincs tovább. Napok óta próbálok rájönni, hogy mi történhetett, de az az igazság, hogy nem emlékszem. Azt hiszem bajban vagyok. A véres ruhára és a felfeszített ajtóra emlékszem, de hogy én feszítettem fel azt ajtót nem tudom. Próbálok vissza emlékezni, de túlságosan részeg voltam akkor este. Fel kéne adni magam. A legjobb barátom adott pénzt és szállást, pár napig itt meghúzhatod magad mondta, de nem akartam őt is jobban bele keverni. Még a végén bűnrészességét elítélik. Így is van neki is elég baja, nem elég még az enyém. Már érzem, hogy szorul a húrok. Az újságírók több képet is kitettek különböző portálokra, ott van mindenhol az arcom én mégsem emlékszem semmire. Túl részeg voltam. De akkor mégis miért bujkálok? Ha nem én voltam, akkor úgy is kiderül, hogy ártatlan vagyok, de akkor miért volt véres a ruhám és mi is történt azon a szörnyű éjszakán?
Az ajtó, odáig még megvan a kép. Próbálok rajta dörömbölni, hogy engedjen be, talán pár alpári szót is kiejtek a számon. Ő nem enged. Láthatóan fél és kéri menjek el, illetve felkelnek a szomszédok nem akar több hangos zajt a házban. Én mégsem megyek el. Pedig el kellett volna mennem és akkor nem lennék most ilyen nagy slamasztikában. Nem hinném, hogy bántottam volna őt? Hiszen szeretem? Vagy mégis igazak azok a cikkek, amiket írtak. Különös kegyetlenséggel megölte barátnőjét. Az egyik régi ismerős kitaláltat, túl félténye típus volt, örülök, hogy már nem a társaság tagja. Ilyen és ehhez hasonló orbitális baromságok. Én féltékeny? Kire? Hiszen csak két hónapja voltunk együtt. Nem is ismertem őt még eléggé annyira. igaz, hogy egyszer láttam, hogy smezik a volt barátjának. Akkor egy kicsit jobban megszorítottam a kezét mikor számon kértem. Ennyi az egész. Ez még nem bűn?
Most meg hajtóvadászat van ellenem. Mintha én lennék a tömeggyilkos aki lelkén több halál is szárad. Hívni kéne egy jó ügyvédet. Ártatlan vagyok. Azt hiszem! Nem emlékszem! De hogy került az ujjam a kilincsre. Miért lett véres a pólóm? Miért ittam annyit? Én hülye. Azt tudom, hogy aznap már veszekedtünk. Le akartam inni magam, de mire hazaértem a dühöm az alkohol együtt távozott.
Sajnos többet láttak így van szemtanú. Én sajnos mást nem láttam így én vagyok az első és eddig még az egyetlen gyanúsított. Félek. Mi lesz velem, Hova menjek? Ki segít? Szerettem őt. Vagy mégsem?
Azt hiszem kezdek teljesen becsavarodni. A józan ész azt mondja ad fel magad, még nem késő. A másik énem viszont azt, hogy menekülj. El minél messzebbre. Csak le vágatom a szakállam és 2 óra alatt már nem vagyok Magyarországon. De akkor mi lesz a fülembe sípoló hanggal, ami azóta nem hagy nyugodni. Eddig csak halkan suttogott most szinte ordít. Gyilkos, gyilkos. Megölted a lányomat. Gyilkos. Az édesanyja hangja. Bárhogy döntök tudom, hogy egész életemet végig fogja kísérni ez a hang. Nem fogok tőle szabadulni.
Ez már rajtam marad, mint a véres folt a ruhán. Hiába mosod le, ott marad a lelkeden. Nem szabadulsz tőle meg soha.
Azt hiszem feladom magam. Csendet akarok legalább a fülembe. A lelkembe többé nem lesz csend, csak háborgás. A miértek keserves lázadása. Tényleg én tettem volna? Tényleg képes voltam megölni őt?
Nem tudom, nem emlékszem. Menj, menekülj! El innen messzire! Súgta a másik hang. Nincs már állásom, nincs lakásom, nincs pénzem. Egy este alatt megváltozott az egész eddigi életem. Nincs kocsim, nincs senkim. Haza nem mehetek. Otthon tudom mi várna. Igazuk is lenne. Ők se hinnének nekem. Hallom apám remegő hangját. Tisztázd magad és nézz szembe a tényekkel. Láttom anyám néma sírását. Halvány arcán a szégyent. A fiam gyilkos. Nem erre neveltem.
Nem drága jó anyám. Valóban nem erre neveltél. Tisztázni szeretném magam, bármi is fog történni.
A telefonomat nézem és hívom a 112. A telefon végén egy kimért hang szól bele. Bemutatkozom. A hang vonal végén mintha szúrást kapott volna. Közlöm hol vagyok és szeretném feladni magam.
Mire befejezzük a beszélgetést az aksi lemerült, a rendőrség tíz perc múlva kiér mellettem egy pisztoly van.
Drága jó anyám bárcsak tudnám neked azt mondani, hogy nem igaz, de sajnos azt hiszem tévedtek velem kapcsolatban. Miközben vártam a rendőröket beugrott, hogy én voltam. Megöltem őt, mert nem szeretett annyira, amennyire szerettem volna, hogy szeressen.
Gyilkos vagyok.
A rendőrök befeszítik az ajtót, ahogy akkor este tették miután végeztem vele, de már csak a hullámat találják meg kiloccsantott aggyal.
A hatóvadászat véget ért ellenem.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
