Gyűrű
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A fekete chat ablakba ír és végre találkozót kér. Izgatott vagyok, mert már én is szerettem volna találkozni vele. A Deák Téren találkozunk. A telefonba olyan mosolygós a hangja így amikor megszólít a hangjával a lelkem egy darabja már remeg. Aztán megpillantom a gyűrűt az ujján. Előtte soha nem láttam férfin ilyen gyűrűt, nagy, ezüstös a nevének a monogramja van belevésve. Nagyon megtetszik. A gyűrű nehéz, de a kedvemért lehúzza az ujjáról és megmutatja.
Aztán sétálunk majd felmegyünk hozzá és átölel és megcsókol. Először csak kedvesen, aztán hevesen.
Tetszik, ahogy hozzám ér, láttom a szemébe, hogy izgatom őt. Tudom mit akar csak még én nem tudom, hogy akarom-e?
Aztán leállunk.
Utána találkoztunk a mozinál. A sötétség homályában érzem, hogy simogatja a pólóm alatti bordámat. Érzem, hogy a melltartómba szeretne benyúlni. A gyűrűje megérintette az arcomat és hevesen csókolózunk.
Még mindig nem tudom, hogy akarom-e? Őt akarom-e? Tetszik, tudom, hogy szerelmes vagyok belé, de azt is tudom, hogy ő nem. Láttom rajta, hogy ő csak azt akarja. Nem hibáztatom érte. Férfi.
Aztán ismét leállunk, bár tudom, hogy bele megyek ismét a játékba. Mert van benne valami, ami magával ragad, feltör belőlem valamit, olyan erőket mozgat meg és fáj, amikor rájövök, hogy tehetetlennek vagyok vele szembe. Így csak sodrom az árral.
Sose tisztáztuk le mi volt ez köztünk, flörtél több azt tudom. Akartam a gyűrűjét, egy emléket tőle, azért a Deák Téri csókért cserébe.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
