Sakk Játssz Ma

Sakk Játssz Ma

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Az ablakon keresztül kintről lehetett hallani, hogy kopogtatta az eső az ajtót és a már eddig is tomboló szél ismét új erőre kapott. A híradóba épp most mondták be, hogy orkán erejű szélviharrá változik és aki tehetetti húzódjon be a házba.

Egy másik vihar is készült csak épp a lelkembe. András fél órája itt ül velem szembe össze bilincselve és vérzik az álla. A fiúk jól megdolgozták, bár nem annyira, amennyire kellet volna.

Én elálltam az ablakból és csendesen András felé mentem hátulról. Majd rá néztem. A szeme alatti bevérzés egyre nagyobb vérfoltot hagyott maga után, de ezt majd talán még összetudják varrni, ha egyáltalán eljut a kórházig. Ez ugyanis csak rajta múlott, tudta ő is nagyon jól. Innen ebből a szobából egyféleképpen mehet el. A saját lábán vagy egy hulla zsákba.

Szerintem, ha van egy kis esze az előbbire teszi le a vokság.

A fekete lakk cipőm kopogása szinte visszhangot vert a teljesen kietlen szobába.

„Hol a pénzem?”- kérdeztem ismét Andrástól.

„Mondtam már neked, hogy a széfben van”.

„Igen mondtad, valóban. Csak képzeld van egy apró bökkenő, hogy nincs ott”.

„Az nem lehet én oda tettem”.

Egy friss kamera felvételét mutattam neki, a széfről, vagyis arról, hogy üres és valaki feltörte azt.

András mikor meglátta a képet rám nézett majd az embereimre.

„Esküszöm neked az anyám életére, hogy erről semmit nem tudok”.

Nem tudom hihettek-e neki, de az arca arról árulkodott, hogy igazat mond.

„Boris enged el”- utasítom az egyik emberemet, mire az fogja és a bilincset leveszi a kezéről.

Fél óra múlva telefonál az összekötő. Kellenek az információk is, ami szintén a pénz mellett volt a széfben. Erről persze András nem tudott.

Magamhoz hívtam Jurit az oroszt, hogy tartsa szemmel András. Ő szerencsére rögtön tudta mire gondolok.

Kimentem a WC-re és bele néztem a tükörbe.

Hatalmas tükör volt, a tükör mellett pedig egy nagy táska, tele volt pénzel, hamis iratokkal és persze sok fegyverrel. A menekülési út.

Fogtam a bőrönd egyik végét és elkezdtem kitapogatni. Nagyjából 10 perc múlva megtaláltam, amire szükségem volt.

Visszamentem és egy halk puffanás hallatszott csak.

András fejbe lőttem. Azonnal meghalt.

Boris fogta a bőröndöt, Juri, a hullát és mindenki elkezdett takarítani. 5 perc maradt, hogy eltűnjünk innen. Gyorsan és hatékonyan kellett dolgozni, a stopper óra a kezembe mindjárt jelezni fog.

Még 5 perc, 4, 3, 2, 1.

Bumm!

A robbanás hatalmas erővel terjedt szét azonnal leomlott az egész épület. Mire a tűzoltók, rendőrök és mentők kiérnek ebben a viharban, mi már máshol leszünk.

A gép halkan zúgott el szinte alig lehetet hallani. Én a laptomon néztem meg a különböző infókat. És mikor végeztem vele, megint bementem a WC-be. Itt is egy bőrönd várt. Szintén rengeteg pénzzel és fegyverrel. Gyorsan átöltöztem, majd mikor kijöttem egy tár bele Borisba egy tár Juriba. Azonnal összeestek. Nem is számítottak erre. Azt hitték bízhatnak bennem. Hiába ők sem tudták, hogy a Fekete Őzvegy egyedül szeret dolgozni. Fél óra múlva a pilóta is halott volt.

A parton egy furgon várt, benne ült ő is az összekötő.

„Megvan a pénz”? -kérdezte. De szerintem tudta a választ.

„Meg” És átnyújtottam neki egy borítékot és egy táskát.

„Jó Kislány!”.

„Tudom”-válaszoltam és két perc múlva a vére folyt le a lábamról.

Miattad megkellett ölnöm az egyik legjobb emberem. Nem volt kérdés, hogy te is utána mész.

A titkos vonalon keresett, tudtam, hogy ő az. 19.30.

Nincs sok időm.

Minden elő volt készítve, ez az utolsó gyilkosság és ott a menekülő út és végre szabad vagyok.

Nálam a pénz is és az infó is. Ez még gyorsan lezavarom és mehetek.

Mikor beértem a szobába ott volt ő.

Egy széken ült.

Sötét volt.

Itallal kínált.

„Nem iszom”.

„Pedig kéne”.

Majd megfordult a szék és András volt előttem. Teljes életnagyságba.

A sebhelyek az arcán, a kezén a friss bilincs nyoma.

„Na, na na. Csak azt ne hidd, hogy kísértetet látsz”.

„Ejnye. Csalódtam benned. Kezdesz öregedni.”

„Ki volt az?”-kérdeztem.

„Ki ,ki ki? Nem mindegy? Egy hasonmás”-válaszolta.

„Ki köpött”?

Most rám vigyorgott. Rögtön tudtam a választ. Boris és Juri volt az, ott álltak mellette.

„Eljött az idő”-mondta Boris.

Majd amilyen gyorsan csak szerettem volna futni ők ketten olyan könnyen megfogtak és a fejemre húztak egy zakcsót. Tudtam mit akarnak vele. Az egyiket sikerült megrúgnom úgy, hogy elesett, de a másik erősebb volt nála és éreztem, hogy lőtt egyet.

Csak azt nem hova egészen addig amig meg nem láttam a vért.

András oda jött és megfogta a kezem.

„Vérszemet kaptál mikor megtudtad, hogy meghalt az Öreg. Tudtad, hogy mekkora vagyona volt. De ez nem volt neked elég. Te a szervezetet is akartad. Te akartál lenni az új vezető. Mégis mire gondoltál? Hogy elfogadnak téged? Egy nőt? Csak azért, mert megölted az Öreget? Úgyis meghalt volna.

Ekkor Andrásra néztem. A hamis póker kártya arc nézett vissza rám.

„Te most blöffölsz”.

„Rákos volt”-mondta és az Öreg papírjait dobta az arcomba.

„Nem, ez nem lehet, lehetetlen”. Vettem föl a papírokat, zárójelentéseket és különböző dokumentumokat. Mindegyikre rá volt írva, hogy rákos. Ez biztos csak hamisítvány. Tudtam volna, hogy az Öreg haldoklik, hisz vele éltem. Ezt nem tudta eltitkolni előlem sokáig—hacsak?

Hacsak. Állj! Az Öreg mindvégig tudta mire készülök.

Mintha olvasott volna a gondolataimba András és csak ennyit mondott.

„Igen tudta mire készülsz”.

„És felbérelt téged, hogy…”

„És felbérelt engem, hogy öljelek meg. Amit módom van rá.”

Majd egy kis tálkát tett le mellém.

„Mi ez?”-kérdeztem.

„Óh csak egy kis ajándék az Öregtől.”

A tálkáról óvatosan lehúzta a fedelet és maga volt az igazi Fekete Özvegy.

Egy csípés és meghalok.

Az Öreg mindvégig tudta és kijátszotta az egészet. Végig ő vezetett és az összekötő. De akkor neki is élni kell. Nem az nem lehet?

A pók megérezte a vér ízét, tudtam, hogy nincs sok időm. A játszma lassan a végéhez közeledett.

Már csak a Király és a Királynő ált a Sakk Táblán.

Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen. Éreztem, hogy a pók engem néz a szemivel és eszembe jutott egy régi trükk.

Elkezdtem a szájammal levegőt fújni, mintha kígyó lennék és a lábammal pedig port próbáltam valahogy kicsikarni. Ez az egyetlen esélyem.

Fél óra múlva mikor Andris, Boris és Juri meg az Összekötő pezsgőt bontottak, mindegyik lövést kapott a fejbe és, hogy végképp meg győződjek róla, hogy meghaltak a szívükbe is.

Most itt fekszenek előttem és mindegyik halott.

Csörög a telefon.

Hirtelen nem is vettem észre, hogy itt van egy telefon.

Nyúlok érte, de egy hang azt mondja ne. Túl késő. Felveszem.

„Sakk-Matt”.

Az épület felrobban.

Vége