Számvetés

Számvetés

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Csak egy la maradt a naptáramból a többit mind kitéptem, hiszen ezen az egy lapon volt az év utolsó napjait tartalmazó kimutatás.

Egyfajta számvetés.

Hogy mit csinálok még a hátralévő időben? Nagyjából a takarításon kívül semmit.

Hogy kivel találkozom még? Nagyjából senkivel.

Nem is értettem miért nem tépem ki az az egy lapot aztán rájöttem, hogy még maradjon. Sose lehet tudni, hátha mégis.

Aztán elkezdtem ezt a novellát írni, amolyan visszatekintés erre az évre.

Próbáltam magamba összegezni, mi mindent történt velem és rájöttem, hogy a kórházon, betegségeken kívül semmi. Volt egy temetés is és az idő legtöbb része úgy pergett le, ahogy eddig is leszokott gyorsan és tartalmatlanul.

A 2022 év volt életem legrosszabb éve-ezt sokszor hangoztattam is. Velem ebben az évben semmi pozitív nem történt. Életem minden szakaszából ez az idei év volt a legrosszabb. De komolyan.

Majdnem meghaltam, annyira beteg voltam. A gyerekek folyton betegek voltak. Állandóan feszkó volt itthon. Idegbetegnek és hajcsárnak lettem kikiáltva. Nem találtam magam sokszor. Sokszor el is vesztem a megannyi szerepkörben, amit rám írtak. Vagy rám akartak szabni. Elfogyott a pénzünk, nagyjából a tartalékjainkat éltük fel.

Persze erről sosem beszél nyíltan az ember. Nem lehet bogi panaszkodni. Tudom mindig mosolyogni kell.

Aztán ott legbelül egy hang megszólalt elég volt és sírtam. Sokat. Voltam magányos, sokszor. kerültem több ízben olyan mélyre, hogy azt hittem innen már nincs tovább. A sötét felhők ott voltak felettem és sosem láttam a nap sugarát.

Szóval nem fogom vissza sírni ezt az évet.

Nem tudom mit várjak vagy várjak-e valamit a 2023-as évtől?

Sose volt ennyi harcom és arcom, mint most.

Kicsit nyugit szeretnék és visszatalálni önmagamhoz.

Igen ezt szeretném kérni magamnak az új esztendőre.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »