Érintés…néha elég egy gyöngéd érintés,
Hogy érezzük, kellünk még,
És nem maradtunk árván az életben.
Ne menj még.Kérlek maradj egy kicsikét,
Hogy érezzem van remény,
S még fontos vagyok neked.
Te voltál a vágy, öröm és boldogság,
Mikor nem volt már semmi más,
Csak mi ketten,Te meg én.
Érints meg…csak úgy, ahogy soha még,
Hogy érezzem, szeretsz még,
Hisz én nagyon szeretlek Téged!
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
