Figyelj, hallgasd : sír a Föld
Fakul már a kék, s a zöld
A búskomor fák hallgatag,
Néma csendben vallanak.
A sok fűrész felsikít
A kopár táj fel nem vidít
Eltűnik az ezer szín,
Szürkeség, mi visszaint
Nem rohan már a patak,
Az Ő szava is elakadt
A Napnak forró sugarát
Jajszó, bánat járja át
Szomorú az éjszaka
Szép világunk alkonya
Mert nem tudjuk elrejteni
Fáradt Földünk könnyeit
Author: Pálinkás Mónika
Hiszek a szavak erejében, a festmények csendjében és a lélek gyógyulásában. Íróként és festőként a belső világom lenyomatát keresem – emlékekből, érzésekből, napfényből és árnyékból szőtt történeteket. Első e-könyvem, az Emlékekből új csodák is ezt az utat járja be: hogyan formálhatjuk át a múlt sebeit gyógyító szavakká és új lehetőségekké. Az alkotás számomra út – önmagamhoz, másokhoz, és talán egy kicsit a csodákhoz is. Verseimmel és prózáimmal azt remélem, hogy elér valami abból, ami bennem rezdül – aki olvassa, érezze: nincs egyedül. Képeim és verseim egy része megtalálható weboldalamon: https://nikka-vilaga.webnode.hu/