Felkelő nap
Világvégi felhőlovag napsugár lovon.
Sziporkázik esőáztatta bús lombokon.
Félmosolynyi jutalom, mint egykoron.
Nem várta más, csak a sápadt korong.
Mesélő kezéből kieső szó lassan kopog.
Végtelen mezőn szikár imamalom forog.
Esti szélcsenddel érkezik, öl az unalom.
Kései vándor vállán súly, hasa korog.
Sötét felhők szerte, hősűnk tele tervvel.
Kinyitni a szívét bátran, kiáltani hármat.
Élni és szeretni, tényekkel szembe menni
Varázs rímekkel felkelő napot festeni.
Ételnek szavak, léleknek betevő marad.
Küzdeni a létben, meditálni a fényben.
Levegő vétellel mélyen érző hangokat.
Hinni benne, Ő szeret és jót akar!
2025.06.20
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…