Ülök e vén, nyöszörgő fa alatt s érzem,
A suttogó szél milyen lágyan simogat,
Nyomában lomb táncol és kisgyermek kacag.
S tudom, útja hosszan, még messzire szalad,
Sok érzést visz magával eme világba,
Felfrissít, vigasztal, és elaltat lágyan.
Perzselő nap, eső sem állhat útjába.
Nyomában mindenhol a víg élet árad.
Bárcsak szél lehetnék, mindenkit elérve,
Hogy rólatok, nektek bölcseket meséljek!
Hirdessem, a reménynek soha nincs vége,
Míg teret adunk neki, akàr a szélnek…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...