Évike nagyon várta már a nyarat, mert akkor ismét találkozhat az őt kicsikémnek becéző nagypapával és édesemnek hívó nagymamával. Ő a nagyszülei kincse, ahogy mondani szokták, a gyémántnál is többet ér. S bár ilyen nagyon szeretik őt, mégis a nyár az, amikor sok időt tölthetnek együtt, hiszen tanítási szünetben a szülei – akiket Évike nagyon szeret – leviszik falura nyaralni. Arra is nagyon kíváncsi már, hogy Márti nagyi szomszédságában lakó Komondor, aki Lord névre hallgat megismeri-e őt? Igaz tavaly jó barátságot kötöttek, de azóta mégiscsak eltelt egy év. Évike korábban úgy tudta, hogy a kutyák nem szeretik a macskákat, ámde erről nyilván se Lord, se Lujza cica nem hallott, hiszen még a testvérek is megirigyelhették volna a közöttük levő szeretetet és egyetértést. Ami azt illeti Évike szerint ez inkább Lordnak köszönhető, aki mindent megenged Lujzának. Képzeljétek el, hogy a tányérjából eszik, ha fázik odabújik a Komondor jó meleg bundájához, ha kedve van még a hátára is felfekszik, viszont ha nagyon meleg van, akkor bemegy a kutyaházba hűsölni. Szerinte ezt el se hinnék neki az osztálytársai, pedig ez a színtiszta igazság. Természetesen a játszótársaival való találkozást is várja, akiket egy kicsit irigyel is, mert fel tudnak mászni a fára és gyorsabban futnak, mint ő, de talán idén ez már neki is jobban fog menni, legalábbis azt reméli, hogy az alacsonyabb törzsű fákkal majd megbirkózik és a futásnál se marad le annyira..Elérkezett a várva várt utazás napja. Miután a szülei elmentek, kiment a kertbe, hogy sorra megsimogassa a virágok szirmait, és közben azt súgta a fülükbe, hogy szépek vagytok, szeretlek titeket. Egyik ilyen babusgatás során hirtelen és váratlan fájdalom érte. Felkiáltott, majd sírva szaladt be a házba. Nagymama megnézte, hogy mi történt és látta, hogy egy méh fullánkja áll ki Évike jobb mutató ujjából. Ezt kihúzta, majd szódabikarbónás vízzel lemosta a seb környékét és Kálium tablettát is adott a biztonság kedvéért. Évike viszont nem nyugodott meg. Tőle szokatlan módon felháborodva kiabálta, hogy az összes méhet ki kell irtani! Pista papa azonnal menjen és vegyen olyan permetező szert, amitől kipusztulnak, mert ellenkező esetben ő ide soha többé nem jön. A nagyobb nyomaték kedvéért még egyet dobbantott is a lábával. Ejnye, kislányom fedte őt nagyi. Mi történt veled, hogy ennyire ellenséges lettél? Igaz, fáj a méhszúrás, de azért ez nem ok arra, hogy ezeket a hasznos kis rovarokat elpusztítsuk. Hiszen beporozzák a virágokat és mézet készítenek belőle, ami rendkívül egészséges és tápláló. Azonban nem csak erről van szó, hogy nekünk jó és tápláló a méz, amit ők a saját kicsinyeik felneveléséhez termelnek. Igaz, vannak olyan emberek, akik nem fogyasztanak mézet, de gyümölcsöt azért igen, igaz? Nos, amikor a fák virágba borulnak, akkor ők egyik illatos virágról a másikra szállva, beporozzák azokat. A gyümölcsök pedig ezt követően fejlődésnek indulnak. Ha nincs beporzás, nem lesz gyümölcs se. Úgy tudom, hogy a fák is előbb öregednének és pusztulnának el a méhecskék áldásos munkája nélkül. Ráadásul amelyik méhecske megszúrt téged, az már meg is halt. Miért? – kérdezte most már csendesebben és némi részvéttel Évike. Azért, mert a fullánkja belénk szakad, és így a potroh végével az idegdúcok is kijönnek, ezért szenvedések között végzi be sorsát. Ráadásul ő csak védekezni akar, hiszen nem táplálékszerzésre használja a fullánkját, mint például a szúnyog. És a darázs? – érdeklődött tovább Évike. Ó, neki más helyzete van, számtalanszor tud szúrni, mert ki tudja húzni a fullánkját, mivel annak simább a felülete. Ne haragudj drága nagyi és papi te sem, hogy ilyen önző és hisztis voltam. Dehogy haragszunk, mondták szinte egyszerre, hiszen nem tudhattad. Máskor jobban vigyázz és akkor nem történik semmi baj. Meg kell tanulni együtt élni a természettel, mert mindannyian akkor járunk jól.