A méhecske

Évike nagyon várta már a nyarat, mert akkor ismét találkozhat az őt kicsikémnek becéző nagypapával és édesemnek hívó nagymamával. Ő a nagyszülei kincse, ahogy mondani szokták, a gyémántnál is többet ér. S bár ilyen nagyon szeretik őt, mégis a nyár az, amikor sok időt tölthetnek együtt, hiszen tanítási szünetben a szülei – akiket Évike nagyon szeret – leviszik falura nyaralni. Arra is nagyon kíváncsi már, hogy Márti nagyi szomszédságában lakó Komondor, aki Lord névre hallgat megismeri-e őt? Igaz tavaly jó barátságot kötöttek, de azóta mégiscsak eltelt egy év. Évike korábban úgy tudta, hogy a kutyák nem szeretik a macskákat, ámde erről nyilván se Lord, se Lujza cica nem hallott, hiszen még a testvérek is megirigyelhették volna a közöttük levő szeretetet és egyetértést. Ami azt illeti Évike szerint ez inkább Lordnak köszönhető, aki mindent megenged Lujzának. Képzeljétek el, hogy a tányérjából eszik, ha fázik odabújik a Komondor jó meleg bundájához, ha kedve van még a hátára is felfekszik, viszont ha nagyon meleg van, akkor bemegy a kutyaházba hűsölni. Szerinte ezt el se hinnék neki az osztálytársai, pedig ez a színtiszta igazság. Természetesen a játszótársaival való találkozást is várja, akiket egy kicsit irigyel is, mert fel tudnak mászni a fára és gyorsabban futnak, mint ő, de talán idén ez már neki is jobban fog menni, legalábbis azt reméli, hogy az alacsonyabb törzsű fákkal majd megbirkózik és a futásnál se marad le annyira..Elérkezett a várva várt utazás napja. Miután a szülei elmentek, kiment a kertbe, hogy sorra megsimogassa a virágok szirmait, és közben azt súgta a fülükbe, hogy szépek vagytok, szeretlek titeket. Egyik ilyen babusgatás során hirtelen és váratlan fájdalom érte. Felkiáltott, majd sírva szaladt be a házba. Nagymama megnézte, hogy mi történt és látta, hogy egy méh fullánkja áll ki Évike jobb mutató ujjából. Ezt kihúzta, majd szódabikarbónás vízzel lemosta a seb környékét és Kálium tablettát is adott a biztonság kedvéért. Évike viszont nem nyugodott meg. Tőle szokatlan módon felháborodva kiabálta, hogy az összes méhet ki kell irtani! Pista papa azonnal menjen és vegyen olyan permetező szert, amitől kipusztulnak, mert ellenkező esetben ő ide soha többé nem jön. A nagyobb nyomaték kedvéért még egyet dobbantott is a lábával. Ejnye, kislányom fedte őt nagyi. Mi történt veled, hogy ennyire ellenséges lettél? Igaz, fáj a méhszúrás, de azért ez nem ok arra, hogy ezeket a hasznos kis rovarokat elpusztítsuk. Hiszen beporozzák a virágokat és mézet készítenek belőle, ami rendkívül egészséges és tápláló. Azonban nem csak erről van szó, hogy nekünk jó és tápláló a méz, amit ők a saját kicsinyeik felneveléséhez termelnek. Igaz, vannak olyan emberek, akik nem fogyasztanak mézet, de gyümölcsöt azért igen, igaz? Nos, amikor a fák virágba borulnak, akkor ők egyik illatos virágról a másikra szállva, beporozzák azokat. A gyümölcsök pedig ezt követően fejlődésnek indulnak. Ha nincs beporzás, nem lesz gyümölcs se. Úgy tudom, hogy a fák is előbb öregednének és pusztulnának el a méhecskék áldásos munkája nélkül. Ráadásul amelyik méhecske megszúrt téged, az már meg is halt. Miért? – kérdezte most már csendesebben és némi részvéttel Évike. Azért, mert a fullánkja belénk szakad, és így a potroh végével az idegdúcok is kijönnek, ezért szenvedések között végzi be sorsát. Ráadásul ő csak védekezni akar, hiszen nem táplálékszerzésre használja a fullánkját, mint például a szúnyog. És a darázs? – érdeklődött tovább Évike. Ó, neki más helyzete van, számtalanszor tud szúrni, mert ki tudja húzni a fullánkját, mivel annak simább a felülete. Ne haragudj drága nagyi és papi te sem, hogy ilyen önző és hisztis voltam. Dehogy haragszunk, mondták szinte egyszerre, hiszen nem tudhattad. Máskor jobban vigyázz és akkor nem történik semmi baj. Meg kell tanulni együtt élni a természettel, mert mindannyian akkor járunk jól.
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Gyümölcskoktél (mese)

A Gyümölcskoktél   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kert, telis tele mindenféle finomabbnál finomabb gyümölcsel. A kert gazdája minden nap szorgalmasan

Teljes bejegyzés »

Lehajtom válladra fejemet, drága istenem Én vétkes,ki lám, csak embernek születtem. Es elsorolom neked az összes vétkemet, Mely vállamat nyomja, mióta születtem. Megbántam mindet, többször

Teljes bejegyzés »

November

November, szürke, ólomszínű, lehangoló,  Hűvös, de még inkább hideg napok hónapja.  Sokak által nem kedvelt időszak.  Novemberben a barátságtalan hidegben  sokszor még a nap is,  

Teljes bejegyzés »

Szénsavas limonádé 

Mikor azt mondják, Bogaras vagyok, Én azt néha elhiszem, Néha pedig összezavarodok.   Amióta veled egy a sors, Tényleg azzá lettem. Akárcsak a só meg

Teljes bejegyzés »

Elalvás előtt

Elalvás előtt   Még van egy kis idő, Mindent végig gondolni; Vagy a boldogság ölelni, Vagy a magány fog fájni.   A múlt, valamikor szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Eggyé válva…

„horizonton, eltűnőben…”     ketten szálltak fejem fölött alkonyattal szinkronban a szárnycsapásuk suhanással párban szárnyuk kecses íve lebbenése összeolvadt könnyed testük levegője egyik kicsit irányt

Teljes bejegyzés »