Búcsúzóul

Gyűlöllek, ugyanakkor szeretlek is

Haragszom rád de mégis hiányzol

Sosem fogom tudni elfogadni

Hogy soha többé nem foglak látni.

 

Ölelő karjaid már nem adnak védelmet

S csókjaid ízét többé nem érezhetem

Remegő kézzel S könnyes szemmel

Néztem az üzenetet melyben kimondtad, hogy vége.

 

Azt mondtad nem szeretnél több csalódást okozni

De magadra is alig tudsz időt szánni

Értem én, hogy sok dolgod van

Azt mégsem hiszem, hogy egy perced sincs amit rám szánhatsz.

 

Amikor teljes napok teltek el

Anélkül, hogy válaszoltál volna

Sőt meg se nézted

Amit neked írtam.

 

Végig azt hangsúlyoztad, hogy sajnálod

S kérted, hogy ne haragudjak

Hogy fontos vagyok neked

S ne higgyem azt, hogy ez másképp van.

 

Eljött a búcsú ideje

Fáj, hogy el kell engedjelek

De előbb-utóbb meg kell tennem

Hisz ezzel csak magamat teszem tönkre.

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Fáj, hogy el kell engedjelek
    De előbb-utóbb meg kell tennem
    Hisz ezzel csak magamat teszem tönkre.”

    Bizony fáj, nagyon tud fájni, ha el kell engednünk a szerelmünk. Viszont magadban gondolhatod, akkor is, ha elengedted, hogy hiányozni fogsz neki és vissza tér majd hozzád. Talán így könnyebb, ha él bennünk a remény.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »