Gyűlöllek, ugyanakkor szeretlek is
Haragszom rád de mégis hiányzol
Sosem fogom tudni elfogadni
Hogy soha többé nem foglak látni.
Ölelő karjaid már nem adnak védelmet
S csókjaid ízét többé nem érezhetem
Remegő kézzel S könnyes szemmel
Néztem az üzenetet melyben kimondtad, hogy vége.
Azt mondtad nem szeretnél több csalódást okozni
De magadra is alig tudsz időt szánni
Értem én, hogy sok dolgod van
Azt mégsem hiszem, hogy egy perced sincs amit rám szánhatsz.
Amikor teljes napok teltek el
Anélkül, hogy válaszoltál volna
Sőt meg se nézted
Amit neked írtam.
Végig azt hangsúlyoztad, hogy sajnálod
S kérted, hogy ne haragudjak
Hogy fontos vagyok neked
S ne higgyem azt, hogy ez másképp van.
Eljött a búcsú ideje
Fáj, hogy el kell engedjelek
De előbb-utóbb meg kell tennem
Hisz ezzel csak magamat teszem tönkre.
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~
Egy válasz
„Fáj, hogy el kell engedjelek
De előbb-utóbb meg kell tennem
Hisz ezzel csak magamat teszem tönkre.”
Bizony fáj, nagyon tud fájni, ha el kell engednünk a szerelmünk. Viszont magadban gondolhatod, akkor is, ha elengedted, hogy hiányozni fogsz neki és vissza tér majd hozzád. Talán így könnyebb, ha él bennünk a remény.
Szeretettel: Rita