Rám zúdult a felhőkből az eső hirtelen,
S már-már ùgy tűnt, hogy vèg nélkül packázhat velem.
Kajánul nevetett csak a pimasz, szemtelen.
Látszott, remekül szórakozott helyzetemen.
Felmértem a terepet, mit tenni lehetett…
S felvettem a kesztyűt. Nem maradhattam veszteg.
Fejvesztve csak rohantam az esőbe. Oda, ki.
Ne mondja nekem senki, mit nem szabadna tenni!
Hazaértem végül rongyos, átázott ruhában.
De az eső nem röhögött,s tarthatott markában!
Bár bevallom, hogy másnapra cudarul megfáztam,
Ám a kihívást megúsztam. Magamért kiálltam!
 |
VálaszTovábbítás |
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...