A halottak napja az emlékezés ideje.
Amikor könnyű sírni annak, aki szeretett.
Mikor a múltba nézés nem ránt egyre vissza.
S e hátratekintés a szívet is begyógyítja.
Mert hisz nyomasztóan fáj minden egyes újabb nap.
Mégsem merülhetünk bele a bánat-mocsárba.
Előre kell most bizakodva tekintenünk,
S nem azon rágódni, amit egykor elvesztettünk.
…Hogy eltűnt oly sok jóbarát, testet öltött lélek,
Kikkel megosztozva nemrég közös volt az élet.
Amit elhagyatva most is vállunkon cipelünk.
Sok emlék utazik hosszú éveken át velünk.
Tudjuk, egyszer majd e napon felmerül a nevünk.
Holtak napján mi is már csak szép emlékek leszünk.
Eltű
nünk nyomtalanul a feledés-homályba,
S emlékünket hűen őrzi a halottak napja.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...