Hamis világ

E világ csupán árnyéka egykori magának.

A régi értékeknek mára…. lezuhant az ára.
Míg pénzzel itt bármit meg lehet venni,
S a kapzsiság már szinte mindent beterít.
A tisztelet szót …oly kevesen ismerik.
S a trágár beszéd szinte világokat hódít.
A testiség az egyik legnagyobb élvezet.
Hol bárki bárkit simán …meg is vezethet.
Nem csak házasságból születhet gyerek.
Férfiak férfiakkal, nők nőkkel hemperegnek.
S a szabadság jegyében születnek meg
A legnagyobb ocsmány, emberi förtelmek.
Már nem büntetjük meg a szörnyeteget,
Főleg ha billiárdokat nyom közben a zsebe.
Csak rohanunk bele vakon a vesztünkbe.
Fel sem fogjuk, mi történik velünk… közben.
Családokat szakít szét …a megélhetése.
Nincs idő egymásra vagy odafigyelésre.
Példákra lel gyermekünk a tévében….
S már mindenkinek…. mobil nőtt a kezébe.
Körbe se nézünk, kit ölelhetnénk meg…
De napról napra frissítjük a háttérképünket.
A világhálón hamis képekben csillogunk.
Már magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Csak gyűjtjük a lájkokat, meg a követőket.
Az interneten „éljük le” az életünket.
S az emeli meg szeretet-küszöbünket,
Minél többen jelöljenek be ismerősnek.
Nem akarunk ott lenni, s azok…akik vagyunk.
Elfogadni, milyen egyszerű a sorsunk.
Elhinni, életünk is… ér annyit,
Hogy ne akarjuk másmilyennek mutatni.
Az autó, a mobil, befolyásoló internet,
Pénz, szex, agymosó- tudatromboló filmek,
Megtévesztő, alantas, és hamis álhírek
Tönkreteszik, elferdítik valódi énünket.
Az AI marad már csak  „igaz” barátunk,
Mikor feltör belőlünk súlyos egy magányunk.
Kocsinknál csak az életmódunk sebesebb,
S vágyaink, egyre…. magasabbra ivelnek.
S csak rohanunk, hiszen oly rövid az élet.
Köszönet nem íródik közben a szívünkbe.
Eltűnnek a régi szép, nemes értékek.
Bábuk vagyunk – egy süllyedő emberiségben.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A mesélő macskakövek

A mesélő macskakövek Járom az utat, a macskaköves utat, ahol a múlt és a jelen együtt futnak. Minden csillogó kő egy régi történet, a talpam

Teljes bejegyzés »

A titánok tánca

  Volt egyszer két ember, akikre senki sem fogadott volna. Az egyikük a vihart szerette, a másik a csendet. Az egyikük tűz volt, a másik

Teljes bejegyzés »

A halál három hulláma

A kijelzőn úgy cikáztak a gammahullámok, mint a legyek után kapkodó fecskék. Gintaras Banionis operátor megigazgatta a friss géllel megkent elektródapárnát a páciens homlokán. Az

Teljes bejegyzés »

Fogj ecsetet

Fogj egy ecsetet, s mártsd bele szivárvány színeibe, fesd be vele szívedet, s szívemet színesre. Szürkeség ne fedje be napjainkat, homályos tükörkép lelkünket ne eméssze.

Teljes bejegyzés »