Hamis világ

E világ csupán árnyéka egykori magának.

A régi értékeknek mára…. lezuhant az ára.
Míg pénzzel itt bármit meg lehet venni,
S a kapzsiság már szinte mindent beterít.
A tisztelet szót …oly kevesen ismerik.
S a trágár beszéd szinte világokat hódít.
A testiség az egyik legnagyobb élvezet.
Hol bárki bárkit simán …meg is vezethet.
Nem csak házasságból születhet gyerek.
Férfiak férfiakkal, nők nőkkel hemperegnek.
S a szabadság jegyében születnek meg
A legnagyobb ocsmány, emberi förtelmek.
Már nem büntetjük meg a szörnyeteget,
Főleg ha billiárdokat nyom közben a zsebe.
Csak rohanunk bele vakon a vesztünkbe.
Fel sem fogjuk, mi történik velünk… közben.
Családokat szakít szét …a megélhetése.
Nincs idő egymásra vagy odafigyelésre.
Példákra lel gyermekünk a tévében….
S már mindenkinek…. mobil nőtt a kezébe.
Körbe se nézünk, kit ölelhetnénk meg…
De napról napra frissítjük a háttérképünket.
A világhálón hamis képekben csillogunk.
Már magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Csak gyűjtjük a lájkokat, meg a követőket.
Az interneten „éljük le” az életünket.
S az emeli meg szeretet-küszöbünket,
Minél többen jelöljenek be ismerősnek.
Nem akarunk ott lenni, s azok…akik vagyunk.
Elfogadni, milyen egyszerű a sorsunk.
Elhinni, életünk is… ér annyit,
Hogy ne akarjuk másmilyennek mutatni.
Az autó, a mobil, befolyásoló internet,
Pénz, szex, agymosó- tudatromboló filmek,
Megtévesztő, alantas, és hamis álhírek
Tönkreteszik, elferdítik valódi énünket.
Az AI marad már csak  „igaz” barátunk,
Mikor feltör belőlünk súlyos egy magányunk.
Kocsinknál csak az életmódunk sebesebb,
S vágyaink, egyre…. magasabbra ivelnek.
S csak rohanunk, hiszen oly rövid az élet.
Köszönet nem íródik közben a szívünkbe.
Eltűnnek a régi szép, nemes értékek.
Bábuk vagyunk – egy süllyedő emberiségben.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magamba zárva

Bennem ragadt dallamokban, vérző, fájó gondolat, a ki nem mondott szép szavakban, felőrölöm önmagam. De szabaddá tesz minden percem, mit e földön tölthetek, s szeretettel

Teljes bejegyzés »

Úton

Akkor én most megállok, és leülök ide a kőre. Leülök és megvárlak. Megvárlak mert valahol lemaradtál, és én előre mentem. Úgy, hogy észre sem vettem.

Teljes bejegyzés »

Lassan

Csontig hatol az olvadó hó hidege. Szinte bokáig járok a sárban. Lassan haladok előre, akár az idő, s még csak kezem sem dughatom zsebembe. Mázsás

Teljes bejegyzés »

Most itt vagyok

Félve nézek rád, hisz oly rég láttalak. Szólni sem merek, tán hangom meg sem ismered. Rég láttalak, s most, hogy itt vagyok, csak szemedbe nézek,

Teljes bejegyzés »
Versek
Farkas Etelka

Ki dönti el?

Ki dönti el, hol a határ? Meddig jó nekem, és honnantól fáj? Illik lennem feketében, mert nem erkölcsös fehérben? Beszélhetek vagy hallgassak? Mennyit szabad önmagamból

Teljes bejegyzés »

Szeretem a szépséged

Edit Szabó : Szeretem a szépségedet ” Pacsirta szót hallok megint .” Sohasem feledhetem itt, természetben kóboroltam, domboldalon, hegyen voltam. A távoli messzeségben a dala

Teljes bejegyzés »