Hamis világ

E világ csupán árnyéka egykori magának.

A régi értékeknek mára…. lezuhant az ára.
Míg pénzzel itt bármit meg lehet venni,
S a kapzsiság már szinte mindent beterít.
A tisztelet szót …oly kevesen ismerik.
S a trágár beszéd szinte világokat hódít.
A testiség az egyik legnagyobb élvezet.
Hol bárki bárkit simán …meg is vezethet.
Nem csak házasságból születhet gyerek.
Férfiak férfiakkal, nők nőkkel hemperegnek.
S a szabadság jegyében születnek meg
A legnagyobb ocsmány, emberi förtelmek.
Már nem büntetjük meg a szörnyeteget,
Főleg ha billiárdokat nyom közben a zsebe.
Csak rohanunk bele vakon a vesztünkbe.
Fel sem fogjuk, mi történik velünk… közben.
Családokat szakít szét …a megélhetése.
Nincs idő egymásra vagy odafigyelésre.
Példákra lel gyermekünk a tévében….
S már mindenkinek…. mobil nőtt a kezébe.
Körbe se nézünk, kit ölelhetnénk meg…
De napról napra frissítjük a háttérképünket.
A világhálón hamis képekben csillogunk.
Már magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Csak gyűjtjük a lájkokat, meg a követőket.
Az interneten „éljük le” az életünket.
S az emeli meg szeretet-küszöbünket,
Minél többen jelöljenek be ismerősnek.
Nem akarunk ott lenni, s azok…akik vagyunk.
Elfogadni, milyen egyszerű a sorsunk.
Elhinni, életünk is… ér annyit,
Hogy ne akarjuk másmilyennek mutatni.
Az autó, a mobil, befolyásoló internet,
Pénz, szex, agymosó- tudatromboló filmek,
Megtévesztő, alantas, és hamis álhírek
Tönkreteszik, elferdítik valódi énünket.
Az AI marad már csak  „igaz” barátunk,
Mikor feltör belőlünk súlyos egy magányunk.
Kocsinknál csak az életmódunk sebesebb,
S vágyaink, egyre…. magasabbra ivelnek.
S csak rohanunk, hiszen oly rövid az élet.
Köszönet nem íródik közben a szívünkbe.
Eltűnnek a régi szép, nemes értékek.
Bábuk vagyunk – egy süllyedő emberiségben.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »