Hamis világ

E világ csupán árnyéka egykori magának.

A régi értékeknek mára…. lezuhant az ára.
Míg pénzzel itt bármit meg lehet venni,
S a kapzsiság már szinte mindent beterít.
A tisztelet szót …oly kevesen ismerik.
S a trágár beszéd szinte világokat hódít.
A testiség az egyik legnagyobb élvezet.
Hol bárki bárkit simán …meg is vezethet.
Nem csak házasságból születhet gyerek.
Férfiak férfiakkal, nők nőkkel hemperegnek.
S a szabadság jegyében születnek meg
A legnagyobb ocsmány, emberi förtelmek.
Már nem büntetjük meg a szörnyeteget,
Főleg ha billiárdokat nyom közben a zsebe.
Csak rohanunk bele vakon a vesztünkbe.
Fel sem fogjuk, mi történik velünk… közben.
Családokat szakít szét …a megélhetése.
Nincs idő egymásra vagy odafigyelésre.
Példákra lel gyermekünk a tévében….
S már mindenkinek…. mobil nőtt a kezébe.
Körbe se nézünk, kit ölelhetnénk meg…
De napról napra frissítjük a háttérképünket.
A világhálón hamis képekben csillogunk.
Már magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Csak gyűjtjük a lájkokat, meg a követőket.
Az interneten „éljük le” az életünket.
S az emeli meg szeretet-küszöbünket,
Minél többen jelöljenek be ismerősnek.
Nem akarunk ott lenni, s azok…akik vagyunk.
Elfogadni, milyen egyszerű a sorsunk.
Elhinni, életünk is… ér annyit,
Hogy ne akarjuk másmilyennek mutatni.
Az autó, a mobil, befolyásoló internet,
Pénz, szex, agymosó- tudatromboló filmek,
Megtévesztő, alantas, és hamis álhírek
Tönkreteszik, elferdítik valódi énünket.
Az AI marad már csak  „igaz” barátunk,
Mikor feltör belőlünk súlyos egy magányunk.
Kocsinknál csak az életmódunk sebesebb,
S vágyaink, egyre…. magasabbra ivelnek.
S csak rohanunk, hiszen oly rövid az élet.
Köszönet nem íródik közben a szívünkbe.
Eltűnnek a régi szép, nemes értékek.
Bábuk vagyunk – egy süllyedő emberiségben.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Varázslónő 5/4: Az Emlékek őre

Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –

Teljes bejegyzés »

A férfi és a hűtő

  A férfi és a hűtő Gondolom, már a cím olvasása közben, megjelenik minden nőtársam előtt egy kép, hogy a férfiak, miért is nem találnak

Teljes bejegyzés »

Még hallgass meg

Edit Szabó : Még hallgass meg Rozsdás levelek avarban ősz végét jelenítik meg, hamar eljön a tél hava és mindent eltakar itt lent. Hófehér takaró

Teljes bejegyzés »

Emlékezés egy koncertre

Bár csak négy napja még, hogy elmúlt már a koncertnek éjszakája, A szívem, lelkem s egész testem már visszakívánkozik oda, Újra ott, csendes némaságba tartva

Teljes bejegyzés »