Hamis világ

E világ csupán árnyéka egykori magának.

A régi értékeknek mára…. lezuhant az ára.
Míg pénzzel itt bármit meg lehet venni,
S a kapzsiság már szinte mindent beterít.
A tisztelet szót …oly kevesen ismerik.
S a trágár beszéd szinte világokat hódít.
A testiség az egyik legnagyobb élvezet.
Hol bárki bárkit simán …meg is vezethet.
Nem csak házasságból születhet gyerek.
Férfiak férfiakkal, nők nőkkel hemperegnek.
S a szabadság jegyében születnek meg
A legnagyobb ocsmány, emberi förtelmek.
Már nem büntetjük meg a szörnyeteget,
Főleg ha billiárdokat nyom közben a zsebe.
Csak rohanunk bele vakon a vesztünkbe.
Fel sem fogjuk, mi történik velünk… közben.
Családokat szakít szét …a megélhetése.
Nincs idő egymásra vagy odafigyelésre.
Példákra lel gyermekünk a tévében….
S már mindenkinek…. mobil nőtt a kezébe.
Körbe se nézünk, kit ölelhetnénk meg…
De napról napra frissítjük a háttérképünket.
A világhálón hamis képekben csillogunk.
Már magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Csak gyűjtjük a lájkokat, meg a követőket.
Az interneten „éljük le” az életünket.
S az emeli meg szeretet-küszöbünket,
Minél többen jelöljenek be ismerősnek.
Nem akarunk ott lenni, s azok…akik vagyunk.
Elfogadni, milyen egyszerű a sorsunk.
Elhinni, életünk is… ér annyit,
Hogy ne akarjuk másmilyennek mutatni.
Az autó, a mobil, befolyásoló internet,
Pénz, szex, agymosó- tudatromboló filmek,
Megtévesztő, alantas, és hamis álhírek
Tönkreteszik, elferdítik valódi énünket.
Az AI marad már csak  „igaz” barátunk,
Mikor feltör belőlünk súlyos egy magányunk.
Kocsinknál csak az életmódunk sebesebb,
S vágyaink, egyre…. magasabbra ivelnek.
S csak rohanunk, hiszen oly rövid az élet.
Köszönet nem íródik közben a szívünkbe.
Eltűnnek a régi szép, nemes értékek.
Bábuk vagyunk – egy süllyedő emberiségben.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most

Teljes bejegyzés »

A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »