Közzösségben Krisztussal

Közösségben Krisztussal

Már Krisztusé vagyunk egészen,
ha úgy világítunk, ahogy Neki kedves
és ha igazolja magát a csillagunk
Vérszomjas ragadók mindenütt,
de nem húsra, vérre szomjaznak
ha nem vigyázunk, beharangoznak
hogy a lelkeinkett magukba kaparinthassanak
szabadságunk elvétele lenne
legkedvesebb csemegéjük
és kicsorbult eszméken, hiteken taposnak
és vadul táncolnak, énekelnek
mindenütt zengő hieroglifák
belőlünk kívánja rabolni hangjegyeit
Ám minden a háborúról szól,
s a crescsendó az atomháborúhoz vezethet
Egyedül Krisztus, aki a csúfos végtől megmenthet
Túl az ébresztés illúzióján
az éber is csak álmában alszik
s szépről, jóról, jövőről nem álmodik
Hallottam egy dalt,
mely naponta ölt új ruhát
gazdagabb lettem egy új szerelemmel
mely kinyitott egy ajtót az emberi szivekhez
Közösségben lenni az Istennel
és tágítani az emberi horizontot
ez mindig mindent megoldott.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Közösségben lenni az Istennel
    és tágítani az emberi horizontot
    ez mindig mindent megoldott.”

    Szép hitvallás. Az emberben való bizadalom mindig magával hordozza a csalódás lehetőségét.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »