Bora Bora

                                                                                                                                                                                

 Létezik egy mesés kis sziget, 

messze innen, sokezer kilométerre, 

a világtól elzárva, a Csendes óceánban, 

Francia Polinéziában. 

Egy valóságos kincs, 

egy becses, kecses ékszer, 

Már itt a Földön megvalósult Paradicsom,  

Álmaid elérhetetlen tárgya, a neve: Bora Bora. 

Míly furcsa név, míly játszi, 

csengő-bongó , sokat igérő, sokatmondó. 

Már e név is csábító. 

Ó, ha látnád, elbűvölne, oly gyönyörű. 

A látvány, maga a megtestesült szépség, 

nemében párját ritkító. 

 

Ha ott vagy a parton, és bemész térdig a vízbe,  

majd benne, lefelé  nézel, 

a színtiszta vízen keresztül látod 

alját az óceánnak. 

Mögötted a közeli parton csak egy út vezet, 

s megy körbe a szigeten. 

Rögtön az út túloldalán magas hegyek 

meredeznek. 

A növények  itt sokféle színben, az egyes színek  

megannyi árnyalatát bemutatva pomáznak. 

Gyakorta langyos esők öntözik, itatják őket,  

így aztán a fák, s bokrok ruhája színe a zöld.  

Az sem csoda. hogy a növényzet buja, 

s felkúszik oda a szirtekre is, a magasba, 

s zöld szőnyeggel borít be mindent a szigeten. 

A víz a kék szín minden árnyalatát bemutatja 

s, oly tiszta, és átlátszó, ha netán, 

a  mélységét kívánod megállapítani megtéveszt. 

Ugyanis, ha benne lefelé nézel, szinte biztos, 

hogy a becsült méységre  

téves számot fogsz mondani.  

Ehhez csupán elég az, ha kezed  beledugod a vízbe, 

és megpróbálod vele a feneket elérni. 

Meglepetten fogod tapasztalni, 

hogy kezed sokkal mélyebbre kell meríteni, 

mint azt előre gondoltad volna. 

Mindezt a víz tisztasága, 

és a megtévesztő fénytörő képessége adja. 

 

Európából a szigetet repülővel érheted el,  

s az út hossza időben megvan úgy tíz óra. 

Ennyi idő kell, ahhoz, 

hogy a repülőgép újra földet érjen. 

A hosszú repülési idő, 

bizony mindenki türelmét megviseli, 

dehát ez az ára egy ilyen nyaralásnak. 

A szállást a szigeten, ha sok pénzed van,  

megoldhatod úgy,  

hogy ressortban szállsz meg, azaz  méregdrága, 

a víz fölött telepített,  

minden kényelemmel ellátott luxus kalyibákban. 

Az ára egy kétszeméyes ressortnak  

hatszázezer forintnak megfelelő valuta.  

Eről csak annyit kell tudni,  

hogy ez az ára a legolcsóbbnak, 

de ha kívánod, alhatsz olyan ressortban is,  

melyért két személyre 

három millió forintnak megfelelő  

valutát kell otthagyni.  

És ha fogad a legolcsóbbra vágyik, akkor is  

számíts két és félmillió forintos számlára. 

 

 

És ha már legyőzve az akadályokat eljutottál ide, 

ilyen messzire és ennyiért, 

marad a kérdés, napjaid itt vajon mivel töltheted? 

Ami adott, és itt van a helyszínen, a víz, az óceán. 

Mindenek elott tehát, olyan lehetőségek adódnak, 

 mint a fürdés, vitorlázás, hajókázás,búvárkodás,  

mint tevékenységek a vízben, és azon kívül pedig, 

napozás a parton, pihenés, kirándulás, 

a sziget fefedezés, no meg a fare nienta, 

a gondtalan semmittevés. 

Ne feledjük a kulináris élvezeteket sem, 

jelszavunk ezen a téren az legyen,  

hogy kerül amibe kerül, de most vagyunk itt, 

ne hagyjuk ki, hódoljunk a az evés és ivás területén, 

a hely, a sziget kínálta örömök élvbezetének is.  

 

Ahhoz, hog eljuthass ide egyszer, 

Legalább is egy csodára lenne szükséged. 

De megtenné egy komolyabb lottó főnyeremény is. 

Ha figyelembe vesszük  a realitásokat, 

akkor persze ennek esélye nulla. 

Fájhat hát szíved, de sajna neked 

nem adatott meg itt nyaralni.   

És ráadásul, lemaradsz  

arról a lehetőségről és élményról is,  

hogy itt könnyen tudnál 

a helyiekkel kommumikálni, 

mivel a szigeten a francia a hivatalos 

és beszélt nyelv egyaránt.  

Rólad pedig tudni kell,  

hogy e nyelvnek vagy rajongója sőt imádója.  

Ez jó alkamat kínált volna számodra, 

hogy gyakorolhattad volna nyelvtudásodat. 

De miután kiderült, hogy annak valószínűsége,  

hogy ide eljuthass, úgyszolván nulla, 

így megismerési lehetőségként maradnak 

a különféle  videók és utikönyvek. 

 

Ami a videónézét illeti, 

fogadj el tőlem egy tanácsot :  

ezeket főleg akkor vedd elő, és tekintsd meg, 

amikor elég hideg van, kint szél fúj, 

és mindent hó borít, s ha kint kell járnod  

a szabadban és már nagyon fázol,  

arcod már vörös a hidegtől, 

kezed meg lefagyott, míg végre  

már visszajöhetsz a jó meleg szobába. 

Röviddel ezután, hogy szobádba visszatértél,  

na ekkor érkezett el a megfelelő pillanat arra, 

hogy megnézd a szigetről készült videókat,  

a hatás garantált lesz. 

Miközben nézed a csodás képeket, 

kint ezalatt dúl a hideg tél,   

s te a meleg szobában élvezed  

a csábító felvételeket a nyárról, az óceánról, 

és, a csodás szigetről Bora-Boráról. 

Elnyúlsz a foteledben, 

melletted egy pohárka fínom ital, 

melyből időnként egy keveset kortyolgatsz. 

Nos, ez az a méltó környezet és körülmény, 

mely dukál ahhoz, hogy videókat nézz a szigetről.  

Miközben nézed a videót, 

szád elégedett mosolyra szalad.  

Úgy érzed, ugyan nem vagy ott 

a helyszínen a valóságban, 

mégis ez az állapot hasonló érzést ad,  

s mintha a mennyekben az Elysiumi mezőkön  

hevernél teljes kényelemben.  

És végül is, e képnél, s állapotnál 

ennél jobbat, s szebbet magadnak nem is kívánhatnál. 

 

Este aztán ezzel az idilli képpel fekszel le,  

s mikor szemed lehunytad, s már álomra szenderülsz 

magad még mindig Bora-Borá-n képzeled, hogy vagy. 

S mikor reggel az ébresztőóra berregni kezd, 

s ez felver csodálatos álmodból, 

mindent csinálsz majd, csak nem tapsikolsz. 

Helyette örömmel felejtenéd a pillanatot, 

mikor meghallotad az első berregést. 

Ekkor kinyújtott karod,  

kezed a gyűlölt  ébresztőórát keresi,  

s, ha megtalálná először lezárná, 

majd messzire hajítaná, de sajna, karod rövid 

az ébresztőórát nem tudja elérni,  

az tovább berreg egészen addig,  

míg szemedből minden álmod eltávozik, 

s vele együtt eltűnik a pompás színes kép. 

Te bosszús vagy ettől, na de mit tehetsz most? 

Bizony, semmit. 

Nem lehet ellene kifogást emelni, 

itt az idő fel kell már kelni, vár a munka, 

no meg a főnök, az a kibírhatatlan. 

 

Így szakad félbe az álmodban látott idilli kép 

S csak az vigasztal, hogy elhatároztad,  

ma nem leszel gyáva, és főnöködnek úgy beolvasol ,  

mint ahogy ezt már rég szeretted volna tenni.. 

Magad így biztatod az ágyban, 

de elég volt, itt az ideje, hogy végre  felkelj, 

ha  szeretnél még időben beérni,s 

hogy el ne késs, magadat most jól össze kell kapni. 

S lám egy fél óra múlva már indulsz is a munkába. 

 

A buszon, mint oly gyakran, tömeg, s tolongás fogad. 

De ez egyáltalán nem meglepetés számodra. 

Hisz megszoktad már, csúcsidőben csak erre számíthatsz. 

A lényeg az lenne, hogy találj magadnak egy helyet. 

Ez azonban nem olyan könnyű, művelet 

mint ahogy ezt te magadnak elképzelted. 

Most valaki a tömegben a lábadra lép. 

Jajj, a kisujjad fájdalmadban alig érzed, 

sajog nagyon, de semmi baj, megvan még. 

Kinézel az ablakon, kint most elkezdett esni a hó, 

Egyre csak hull nagy pelyhekben 

mi lesz itt még Istenem?        

Itt a megálló, le kellene szállnod a buszról,  

de semmi kedved sincs hozzá, annyira fázol. 

Ha megmérnéd kint hány fok van, 

lehet, hogy elhülnél, 

olyan hideget érzel ma reggel, itt kint. 

 

Na sebaj, most tél van, mondod magadban,  

a hideg most természetes,  majd csak átvészeljük ezt is,  

s elmúlik ez a tél is,mint máskor,  

s ami jön utána jön az a remélhetőleg szép tavasz, 

Majd a sokat kecsegtető nyár és sok kaland 

s eljő majd az óhajtott szabadság ideje is,  

s még az is megtörténhet veled a nyáron,  

hisz te még hiszel az álmokban és a csodában,  

hogy minden gátló körülmény ellenére, 

eljutsz majd, oda, amiről már sokszor álmodtál, amire vágysz, 

s végre meglátod életben is saját szemeddel,  

a gyönyörű távoli szigetet, a Csendes óceán csodáját, 

Bora-Borát.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Rita!

    Amint látod,sikerült feltenem egy képet.Itt köszönöm mega segítséget, amit evvel kapcsolatban nyújtotál..
    Köszönöm emelett természetesen a hozzászólásod, és jókívánságod ahhoz, hogy egyszer eljussak ide!
    Szeretettel
    Tonió

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Gyümölcskoktél (mese)

A Gyümölcskoktél   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kert, telis tele mindenféle finomabbnál finomabb gyümölcsel. A kert gazdája minden nap szorgalmasan

Teljes bejegyzés »

Lehajtom válladra fejemet, drága istenem Én vétkes,ki lám, csak embernek születtem. Es elsorolom neked az összes vétkemet, Mely vállamat nyomja, mióta születtem. Megbántam mindet, többször

Teljes bejegyzés »

November

November, szürke, ólomszínű, lehangoló,  Hűvös, de még inkább hideg napok hónapja.  Sokak által nem kedvelt időszak.  Novemberben a barátságtalan hidegben  sokszor még a nap is,  

Teljes bejegyzés »

Szénsavas limonádé 

Mikor azt mondják, Bogaras vagyok, Én azt néha elhiszem, Néha pedig összezavarodok.   Amióta veled egy a sors, Tényleg azzá lettem. Akárcsak a só meg

Teljes bejegyzés »

Elalvás előtt

Elalvás előtt   Még van egy kis idő, Mindent végig gondolni; Vagy a boldogság ölelni, Vagy a magány fog fájni.   A múlt, valamikor szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Eggyé válva…

„horizonton, eltűnőben…”     ketten szálltak fejem fölött alkonyattal szinkronban a szárnycsapásuk suhanással párban szárnyuk kecses íve lebbenése összeolvadt könnyed testük levegője egyik kicsit irányt

Teljes bejegyzés »