Nincs elfakult virág.
Ha lehunyom szemem,repít is valami, már melletted, veled vagyok.
Fejed vállamra hajtva, mosolyogsz, kacagsz a szemed csillogóan ragyog.
Érzem. De, hogy miként tudnám szépen papírra vetni, elmesélni, rímekbe szedni?
Szeretlek ez ellen nincs gyógyszer semmilyen orvosság, nincs, nincs ez ellen semmi.
Tudod? Mikor megölellek, kezeid tarkómra fonod, és én tartlak két karomban téged.
Érzem selymes bőröd az illatod, mézédes, puha ajkaidat csókodat, ahogy éget.
Szerelem, szeretet mélyről, belülről fakadó forrón tüzesen izzó láva, mily csodás érzések.
Hirtelen fellángolás bizony szerte foszlik nem maradnak, nem lesznek utánuk gyönyörű emlékek.
Talán megvan írva, vagy nincs. Ki tudja? Ám még hozhatja úgy a sors az élet..
Ha messze mennénk, el is távolodnánk, egy álomba ejtő életre, hozzád visszatérjek.
S ha nem. Már akkor is itt leszel, csak a szépet őrizve, a szívemben maradsz.
Nincs elfakult virág, nincs szomorú ősz Csak zölden rügyező fák, és tündöklő tavasz.
2025.08.27.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
Egy válasz
„Szeretlek ez ellen nincs gyógyszer semmilyen orvosság, nincs, nincs ez ellen semmi.” Talán nem is kell gyógyszer, mert ha fájdalmas is tud lenni, mégis gyönyörű érzés.
Szeretettel: Rita