Nincs elfakult virág.
Ha lehunyom szemem,repít is valami, már melletted, veled vagyok.
Fejed vállamra hajtva, mosolyogsz, kacagsz a szemed csillogóan ragyog.
Érzem. De, hogy miként tudnám szépen papírra vetni, elmesélni, rímekbe szedni?
Szeretlek ez ellen nincs gyógyszer semmilyen orvosság, nincs, nincs ez ellen semmi.
Tudod? Mikor megölellek, kezeid tarkómra fonod, és én tartlak két karomban téged.
Érzem selymes bőröd az illatod, mézédes, puha ajkaidat csókodat, ahogy éget.
Szerelem, szeretet mélyről, belülről fakadó forrón tüzesen izzó láva, mily csodás érzések.
Hirtelen fellángolás bizony szerte foszlik nem maradnak, nem lesznek utánuk gyönyörű emlékek.
Talán megvan írva, vagy nincs. Ki tudja? Ám még hozhatja úgy a sors az élet..
Ha messze mennénk, el is távolodnánk, egy álomba ejtő életre, hozzád visszatérjek.
S ha nem. Már akkor is itt leszel, csak a szépet őrizve, a szívemben maradsz.
Nincs elfakult virág, nincs szomorú ősz Csak zölden rügyező fák, és tündöklő tavasz.
2025.08.27.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
Egy válasz
„Szeretlek ez ellen nincs gyógyszer semmilyen orvosság, nincs, nincs ez ellen semmi.” Talán nem is kell gyógyszer, mert ha fájdalmas is tud lenni, mégis gyönyörű érzés.
Szeretettel: Rita