Digitális illúzió
Képernyőkbe zárkózva éljük életünk,
már-már a körülöttünk lévő világba nem is nézünk.
Az üzenetek jönnek, mégsem szól senki,
arcok villannak, de még sincs itt senki.
Ha nincs már mit egymás szeméből kiolvasni,
hát az érzéseinkkel mennyit fogunk kockáztatni?
Képernyőkön keresztül csak árasztjuk a hamis dolgokat,
ki tudja, hogy ki mennyit és hogyan hazudhat?
Minden kapcsolat egy jelszó mögé zárva,
és mi magunk vagyunk a profilunk árnya.
Státuszfrissítés – és most éppen boldog,
de ki tudja, hogy otthon mennyire zokog?
Ne csak lájkolj. Kérdezz. Hallgass. Nézz rám.
Legyél a valódi életben, és ne az interneten várj rám!
De reménytelen, hisz nem hallgat rám, mert a képernyőbe akar zárkózni,
és a végén minden egyes ember így fog a valódi élettől elszakadni.
Author: Guti Noel
Guti Noel vagyok. 2006-ban születtem és Őrbottyánban élek. Hitem fontos számomra és a gyülekezetem is. 15 évesen írtam első versemet. Ezek után egyre többet kezdtem el írni és más emberektől is pozitív visszajelzést kaptam így ez megadta a löketet. Már 3 verseskötetben is társszerzőként jelentem meg. A vers számomra egy kifejezési forma. Ha nem is tudok megnyílni, akkor inkább versbe költöm szavaim.
2 Responses
Magvas gondolataid nagyon nehéz volt elolvasni, mert a feketében a fekete alig kivehető, de azért sikerült átrágni magam rajta.
Ne másoktól várjuk a változást, hanem kezdjük el mi magunk! Mutassunk példát, hogy érdekel a másik! Nekem vannak a Facebookon valós olvasóim, itt sem rajtam múlik az odafigyelés a másikra. A kapcsolathoz minimum két fél kell.
Szeretettel: Rita
Fullos