Digitális illúzió

Digitális illúzió

Képernyőkbe zárkózva éljük életünk, 

már-már a körülöttünk lévő világba nem is nézünk. 

Az üzenetek jönnek, mégsem szól senki, 

arcok villannak, de még sincs itt senki.

 

 

Ha nincs már mit egymás szeméből kiolvasni, 

hát az érzéseinkkel mennyit fogunk kockáztatni? 

Képernyőkön keresztül csak árasztjuk a hamis dolgokat, 

ki tudja, hogy ki mennyit és hogyan hazudhat? 

 

 

Minden kapcsolat egy jelszó mögé zárva, 

és mi magunk vagyunk a profilunk árnya. 

Státuszfrissítés – és most éppen boldog, 

de ki tudja, hogy otthon mennyire zokog? 

 

 

Ne csak lájkolj. Kérdezz. Hallgass. Nézz rám. 

Legyél a valódi életben, és ne az interneten várj rám! 

De reménytelen, hisz nem hallgat rám, mert a képernyőbe akar zárkózni, 

és a végén minden egyes ember így fog a valódi élettől elszakadni.

Guti Noel
Author: Guti Noel

Guti Noel vagyok. 2006-ban születtem és Őrbottyánban élek. Hitem fontos számomra és a gyülekezetem is. 15 évesen írtam első versemet. Ezek után egyre többet kezdtem el írni és más emberektől is pozitív visszajelzést kaptam így ez megadta a löketet. Már 3 verseskötetben is társszerzőként jelentem meg. A vers számomra egy kifejezési forma. Ha nem is tudok megnyílni, akkor inkább versbe költöm szavaim.

3
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Magvas gondolataid nagyon nehéz volt elolvasni, mert a feketében a fekete alig kivehető, de azért sikerült átrágni magam rajta.

    Ne másoktól várjuk a változást, hanem kezdjük el mi magunk! Mutassunk példát, hogy érdekel a másik! Nekem vannak a Facebookon valós olvasóim, itt sem rajtam múlik az odafigyelés a másikra. A kapcsolathoz minimum két fél kell.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »