Éppen az apák napjára vett ajándékot csomagoltam a szobámban, amikor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy egy nagy fekete terepjáróból két morcona, kigyúrt ember szállt ki a házunk előtt.
— Jaj nekem, itt vannak — kiáltottam fel magamban. Akkor jól hallottam az iskolában, hogy V elvtársnak is ők a behajtói. Igen, ide jöttek. Csengettek. Hallottam, hogy apám készülődött kimenni a kertkapuhoz, hogy beengedje őket.
— Jó napot! Jöttünk a pénzért. Hatszáz van nekünk felírva — mondta rögtön az egyik megtermett fickó.
— Miféle hatszáz? — Kérdezett vissza apám?
— Mi, hát amit V elvtárstól felvett. Ötszáz, plusz a kamat. No menjünk csak beljebb, hogy megbeszéljük — mondta a másik és közben terelgették be apámat a házba.
Szerencsére épp a kezemben volt a telefonom és azonnal hívtam a rendőrséget. Mondtam, hogy itt vannak a pénzbehajtók, holott nem is kellene még fizetnünk, V elvtárssal nem így állapodtak meg a szüleim. Kértem, hogy azonnal jöjjenek, mert nagyon agresszívnak látom őket és félek tőlük. — Ne izgulj öcsi, azonnal indulunk — szólt bele egy férfihang. — Ne kapcsold ki a hívást, hogy esetleg fel tudjuk venni a beszélgetést. Tedd olyan helyre a telefont, ahol nem feltűnő.
Átmentem a nagyszobába, mielőtt még apám és a két megtermett fickó beértek és a könyvek közé tettem a telefont. Akkor már nem világított. Még szerencse, hogy fekete színűt választottam, így teljesen beleolvadt a környezetbe. Az egyik nagydarab, fekete bőrdzsekis és bőrnadrágos fazon szinte löködve terelte be apámat, miközben váltig állította, hogy mára beszélték meg a pénz átadását. De ha most nem tudnak fizetni, akkor kinézünk pár dolgot és elvisszük előlegként — mondta meglehetős határozottsággal.
Az történt, hogy szüleim a ház és az általuk üzemeltetett kis gazdaság felújítására banki hitelt akartak felvenni. Ez azonban csak részben sikerült. Az általuk eltervezett munkálatokhoz még hiányzott fél millió forint. Hosszasan tanakodtak, hogy honnan szerezzék meg a hiányzó pénzt. Azt tudták, hogy a mi kisvárosunkban ugyan van egy ember, aki hitelezni szokott kisebb-nagyobb összegeket, de hamarosan annak is híre ment, hogy azt végül nem a kialkudott, hanem jóval magasabb kamattal kéri vissza. És ennek behajtására külön embereket alkalmaz, akikkel nem célszerű ujjat húzni. Jóval előbb jelentkeznek a hitel visszafizetése végett uzsorakamat felszámításával. Nem röstellnek értékes tárgyakat elvinni, sőt, tettlegességhez is folyamodni. Ezért a szüleim más lehetőségben gondolkodtak. Úgy hitték, ha a szomszéd kisváros béli V elvtárstól kérnek kölcsön, az jó lesz. Ténylegesen nem tudom, hogy őt ki ajánlotta nekik, de tény, hogy végül tőle kérték kölcsön a hiányzó összeget. Én ugyan nem voltam ott a megállapodásnál, amiről állítólag írás is készült, de otthon azt beszélték, hogy elegendő lesz egy év múlva elkezdeni a törlesztést, havi részletekben.
A nővérem és én is a közeli általános iskolába jártunk. Én ötödik míg ő hetedik osztályba. Éppen pénzre volt szükségem, mivel elfogyott a zsebpénzem és egyik szünetben bementem hozzá az osztályba. Ugyan csak fél füllel, de amikor kijöttem tőle a folyosón egy elég furcsa beszélgetésnek lettem fültanúja. Két nyolcadikos srác arról beszélgetett, hogy a bátyja már tizenhat éves és a hétvégén már részt is fog venni egy pénzbehajtási akcióban, mintegy megfigyelőként, amelyet majd V elvtárs kérésére fognak végrehajtani. Ez rögtön megütötte a fülemet, de úgy tettem, mint aki semmit sem hallott, gyorsan elszeletem. Azonban nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy akkor esetleg hozzánk jönnek, vagy ha nem most, akkor később? Nem tudtam, mit tegyek? Szójak a szüleimnek? Hiszen éppen azért mentek V elvtárhoz a kölcsönért, mert nem akartak az erőszakos pénzbehajtók kezei közé kerülni. De ezek szerint V elvtárs sem különb? Jól hallottam egyáltalán, amit mondtak? Az is felmerült bennem, hogy esetleg feleslegesen izgatnám fel a szüleimet. Mit tegyek? — morfondíroztam. Elhatároztam, hogy különösen hétvégéken, nagyon figyelni fogok. A telefon mindig nálam lesz és ha bármi furcsát észlelek, azonnal hívom a rendőrséget. Legfeljebb kinevetnek, ha mégis feleslegesen riasztom őket. Azt ki fogom bírni.
Sajnos mégis jól értettem a nyolcadikosok beszédét. Ugyan nem azon a hétvégén, hanem úgy két hónappal később, de nálunk is megjelentek V elvtárs pénzbehajtói. Már bent voltam a nagyszobában, elhelyeztem a telefont, mire apám és a két alak beértek. Apám rögtön rám mordult, hogy menjek a szobámba, de a másik, szintén feketébe öltözött fazon részólt, hogy maradjon csak a gyerek. Lássa ő is, hogy miként kell a kölcsönt visszafizetni! — monda határozottan.
— Ugye V elvtárs és önök úgy állapodtak meg, hogy a kölcsön fejében hatszázezer forintot fizetnek vissza a mai határidővel? Mivel ez nem történt meg, ezért jöttünk el — harsogta a nagyobb darab ember.
— Kérem, írást készítettünk a kölcsönről. Kérlek anyukám, vedd elő a szerződést! Abban az áll, hogy csak egy év múlva kell megkezdeni a törlesztést részletekben — válaszolt apám remegő hangon, miközben hellyel kínálta a „vendégeket”.
— Mi ezt nem így tudjuk. A papír pedig nem érdekel minket — mondta harsogva a másik. — Most lesznek szívesek fizetni, vagy elviszünk pár dolgot a lakásból. Látom, szép nagy plazmaTV-jük van, bár azért nem biztos, hogy kapunk ennyit. És bizonyára vannak szép ékszereik is. Asszonyom, lesz szíves elővenni azokat, mielőtt mi találjuk meg.
— Nekem lenne egy kompromisszumos javaslatom — kiabáltam közbe. Ezen teljesen meglepődtek. Apám is nagyot nézett. Láttam, hogy meg sem tud szólalni. Elkezdett integetni, hogy menjek el innen, amikor az egyik, a nagyobb darab megszólalt.
— Na mondjad öcsi!
— Lehetne-e azt — kezdtem remegve —, hogy most azonnal átutalnak a szüleim az önök által meghatározott számlára, mondjuk a kért összeg tíz százalékát, azaz hatvanezer forintot, és a többit havonta? Be lehet állítani, hogy minden hónapban ennyit utaljanak át.
— Milyen okos vagy — nyugtázta. — Ki a pénztáros, aki ezt beállítja? Anyám jelentkezett.
— Én szoktam a banki átutalásokat intézni — mondta. — Kérem, adja ide a számlaszámot, hogy be tudjam állítani. — Jelzi önnek a telefonja, ha utalás érkezik? — kérdezte.
— Ja persze. Akkor pittyen egyet.
— Ez az ön számlaszáma?
— Igen.
— És hogy jut el a pénz V elvtárshoz?
— Az a mi gondunk, ne foglalkozzon vele. Akkor most rögtön állítsa be az utalást! És ne kérdezősködjön annyit.
Anyám ekkor leült a számítógéphez és elkezdett bejelentkezni a bankba. Én kibámultam az ablakon és valami mozgolódást vettem észre. Bíztam benne, hogy a rendőrök érkeztek. Láttam, hogy két ismeretlen rendszámú autó parkolt le kicsit távolabb a házunktól és többen kiszálltak belőle. Mintha felmérték volna a terepet, majd eltűntek. Közben az egyikük telefonja pittyent egyet. Megnézte, majd elégedetten megszólalt, hogy ez rendben. Szerencsénk van, hogy nem kellett erőszakot alkalmazniuk és remélik, hogy havonta megérkeznek az utalások. Kiléptek az ajtón, majd apám kiengedte őket a kerítéskapun is. Már éppen be akartak szállni az autójukba, amikor hirtelen többen előugrottak és egy szempillantás alatt megbilincselték mindkettőjüket és beültették őket az egyik autóba, ami rögtön ez után el is ment.
Az akció után az egyik civil ruhás rendőr bejött hozzánk és kikérdezett minket. Szüleim döbbenten álltak. Nem értették, hogy mi is történt hirtelen az elmúlt fél órában. Mindannyian leültünk. Apám először akkor is el akart küldeni és roppant csodálkozott, amikor a rendőr közölte, hogy én az események alakulásának kulcsembere vagyok, tehát feltétlenül szükséges a jelenlétem. Ekkor elmondtam, amit megtudtam. Nagyon megdicsértek a lélekjelenlétemért és a telefonos felvételért. Akkor jutott csak eszemben, hogy a vonalat már bonthatom. Az átutalás ötlete is nagyon tetszett mindenkinek. Elmondtam, hogy azon már azóta gondolkodtam, amióta hallottam az iskolában azt a fura beszélgetést. És persze tudtam valamit a banki átutalások rendszeréről is. Volt az iskolában egy ilyen jellegű ismeretterjesztés az egyik osztályfőnöki óra keretében.
— Nekünk gondoskodnunk kell a továbbiakban is az önök biztonságáról, melyet alaposan át kell gondolnunk — kezdett bele a rendőrtiszt egy hosszabb fejtegetésbe. — A fiúk, Jancsi nagyon bátran és okosan viselkedett, azonban a banda semmiképpen sem tudhatja meg, hogy ő áll az elfogásuk mögött, mert akkor veszélyben lenne. Ezért azt fogjuk mondani, hogy mi már figyeltük őket, tudtunk az önök kölcsönéről, sejtettük a fejleményeket, hogy jelentkezni fognak és a lakásukban poloskát rejtettünk el. És V elvtárs pedig minden bizonnyal le fogja tagadni a velük való kapcsolatát. Ennek bizonyítása még további nyomozást igényel. Tehát azt ajánlom, hogy mihamarabb valóban fizessék vissza a tőle felvett kölcsönt és legközelebb nem menjenek bele hasonló helyzetbe.
Nagyon megkönnyebbültünk amikor elmentek a rendőrök. Szüleim éppen lerogytak a kanapéra amikor eszembe jutott az ajándék. Beszaladtam érte a szobámba, majd átadtam apámnak. Végtelenül boldog volt. Alig tudott megszólalni. Majd megköszönte, de főleg a lélekjelenlétemet. Megölelt és éreztem, hogy kicsit rázkódik a válla.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
