Menni kell.
Megjött a parancs, dátum, időpont, helység, menni kell.
Mi idő teendőkre maradt, sebtében tenni kell.
A haza szolgálata, kicsitől a nagyig kötelező.
Így dolgozik az ember, tanít a tanár, nevel a szülő.
Mind azon dolgozunk, hogy építsük Országunk.
Ez mindennél előrébb való, bármely oldalon állunk.
Közös érdekünk, hogy az utókornak mit hagyunk hátra.
Őseink tekintete rajtunk! Minden időkben szükség van katonákra!
Tűz lobban a szívben, mikor a behívó érkezik.
Málhákat fel, a Katona, Kedvese ölelésében búcsúzkodik.
Édes csókók közt, óvó, figyelmes szavak suhannak.
Erre, vagy arra legyen gondod, szemekben apró könnycseppek ragyognak.
Már indul a vonat, leng a kéz, még egy kiáltás. Vigyázz magadra!
A szív már tüzes acél, szerelvény rendbe van, irány a kaszárnya.
Felszerelés kiegészül, egyeztetve már névsor és adatok.
Mosolygós kezek üdvözlik egymást, találkoznak szavak, s mondatok.
Előttem, hármas oszlopban, sorakozó! Kiáltás, ez idilt szakítja félbe.
Arcok kisimulnak. Vigyázz! Lépés indul! Utánam! Ne tarts lépést! Ha kell így menetelünk az égbe.
2023.11.12.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
