Ha meghalok
Tűzre tesztek, megégettek,
Húsom az ördögnek tessék,
Szökő lelkemből majd Ti is esztek,
Szememre ne vessék,
Hogy irigy! Íme, nesztek.
Majd marad
Por és hamu, üres csontok,
Ropogó fekete csend sír értem
És Ti, miriád jajgó könnyet ont tok
Bár én sosem kértem,
Mégis rám gondoltok?
Ha igen
Hát rólam írtok egy regét,
Mint írtam rólatok életemben,
Megszámolni derűs napok seregét,
Hogy aztán énekeljem,
Elérve a pokol fenekét.
Ott aztán
Megszán az Isten, felemel,
Asztalához ültet angyalok közé,
Mint ki elbír bármilyen félelemmel,
Nézek csak felfelé
Lelki szemeimmel.
Author: Pápai Krisztián
Fiatal korom óta írok. Az írás számomra nem tudatos döntés, hanem ösztönös cselekvés. A gondolataim, érzéseim, a világról alkotott véleményem legtermészetesebben a szavakban öltenek testet. Verset, novellát és regényt is írok, mindegyik más-más módon enged közelebb a belső világomhoz. Hiszem, hogy az irodalom egyszerre tükör és ablak: megmutat bennünket önmagunknak, miközben lehetőséget ad arra is, hogy túllássunk a saját határainkon. Remélem tetszeni fognak a műveim.