Karácsonykor valami nagyon szépet szeretnék tenni.
Nem beszélni, inkább cselekedni.
Igazán szívből jövőt megosztani.
S nem csak szép szókat szaporítani.
Megölelnék minden elhagyott gyermekeket.
Megsegíteném a rútul szűkölködőket.
Vígasztalnám a reményvesztett beteget.
S szeretném, akiket senki sem szeret.
De mindenhol ott vannak ezek az emberek.
Nem tudom, merre forduljak vagy menjek.
Annyian vannak, kik most is épp szenvednek.
Édes istenem, mondd meg hát, mit tegyek?
„Adj abból, amiből bőven adatott….
Szeretetedből… s ahogy a szót forgatod,
Hogy mindenki, kihez eljutott a hangod,
Adjon abból, ….mivel csak …megáldatott.”
Drága jó istenem, hát adj erőt e kéznek,
Érjen el szavam szerető szívekhez.
Észrevegyük, akik segítséget kérnek.
Ne maradjon szívük szeretetre éhes.
S tudd, mindennél jobban akarom,
Minden szavam legyen ölelő oltalom.
Beosonjon oda, hol nem maradt sok jó.
Súgja, mindig van remény. S
hogy az emberek jók.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
2 Responses
Kedves Tünde!
Örülök, hogy ismét olvashattam Tőled. Igen, tudunk jók lenni, különösen karácsonykor, olyankor talán nyitottabb minden szív és együttérzőbb a lélek is.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita!
Szeretettel:Tünde