Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne
képem.
-Ilyen színek nem léteznek,
Kérem!-
Hú, de giccses! -mondanánk a
Képre.
Színorgia, pompa rajt’  el-
Végre.
Barna ezer árnyalatban:
Fahéj,
Rozsdavörös, mint a kakas
Taréj.
Okker, mustár és napszítta
Lombok.
Homok, szalma vagy bronz sárga
Dombok.
Mily kavalkád! Vörös, mint a
Sáfrány.
Ni, egy levél méregzöld, mint
Páfrány!
Káprázatos az őszi táj,
Csoda.
Tündér varázsolt arany színt
oda.
Maskarába bújt az erdő,
Játszik.
Ez utolsó szereplése,
Látszik.
Majd legördül ám a függöny.
Vége.
Megkopasztja az őszt most
Télre.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 58 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban

Teljes bejegyzés »

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,

Teljes bejegyzés »

Búcsú apámtól

Nem küzdesz már, nincs több erőd. De kevés lett a levegőd! Csak vársz becsukódott szemmel. És milyen nyugodtan fekszel. E világot most itt hagyod. Emlék

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Az emberek törlik

Az emberek vésték ide a keservet, csak az emberek ölhetik meg. S míg kíntól vörösen bugyog el az élet, a felszabadítás csak a halál lehet.

Teljes bejegyzés »

SZÓFONÓ a GRUNDon – 2025. november 10.

2025. november 10-én ismét jó novellákkal és szép versekkel gazdagodott a SZÓFONÓ közönsége hat szerzőnknek köszönhetően. Bora Ildikó, Wágner Judit, Horváth Noémi Rebeka, Horváth Stefánia

Teljes bejegyzés »

Születésnapodra

Amikor először olvastam a neved, Az jutott eszembe: Il y a… van, létezik. És tényleg – vagy nekem. Nem is akárhogy. Köszönöm, hogy barátom vagy,

Teljes bejegyzés »