Az emberek vésték ide a keservet,
csak az emberek ölhetik meg.
S míg kíntól vörösen bugyog el az élet,
a felszabadítás csak a halál lehet.
Az emberek vésik.
Az emberek törlik.
Nincs jó.
Nincs rossz.
S ha eltűnök egyszer végre,
valaki akaratlanul kerül a helyemre,
s a kalapács újra lesújt.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
A megbocsátás hajlékony padján Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened
A szöcskék is látták A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a
Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk. A világ
Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:
Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már
Rózsa Iván: Szakállas ősz (öt haiku) elmúlik a nyár mint utána az ősz is – semmi közeleg tarka lombok közt feleded nyár varázsát – majd
3 Responses
Igen kedves Zita ez így van és eddig is így volt. Egyszer elmegyünk innen a Föld nevű bolygóról, de míg itt vagyunk lehetünk mások hasznára.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Szívesen kedves Zita.