November

Ragyog a nap, de oly erőtlen,
Mégis jólesik melege.
Pedig a november, valljuk be,
Az év mostoha gyereke.

Szürkés, borzong tőle az ember.
Ruháját rég lerázta már.
Kopog a föld.  A táj zúzmarás.
Varjaktól hemzseg a határ.
A nappalok egyre kurtábbak.
Kályha mellé  behúzódunk.
Ki-kitekintünk. De cudar kint!
Takaróba begubózunk.
Ma kikandikált a napsugár.
Születésnapost keresi.
Isten éltessen biz sokáig
Mindenkit, ki novemberi.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Megértem kedves Judit, hogy a novemberieket részesíted előnyben. Igen, ma már más arcát mutatja a november, mint tegnap, de hát ezt is meg kell bocsátani neki.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Visszanézve

Harmónia, felszabadultság, természetesség együtt lenyűgöző pillanatok. Olyan közösség, ahol jó ott lenni, ahol fontos a kimondott szó szeretete, súlya. Az élmény meghatározó. Az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

A hallgatás matematikája

A hallgatás matematikája Kerekes Tamás irodájában a csendnek ára volt. Magas óradíja, amelyet a város legtehetősebb ügyfelei fizettek ki, garanciát jelentett a precizitásra. Tamás nem

Teljes bejegyzés »

Tintává váló sebek

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Fekete doboz

Kinyitottam a szemem és… … semmit sem láttam. Nem tudtam, hogy hol vagyok, hogy hogyan kerültem oda. Élve temettek el. Ez volt az első gondolatom.

Teljes bejegyzés »

Bolyhos fénysugár

Nem… nem sajátíthatom ki. Most értettem meg… Hagynom kell ragyogni… Valódi fénysugárként ölelte magához az életem, pici bolyhokban. Az út pora rám rakódva nem lehetett

Teljes bejegyzés »