Hideg volt az éjszaka.
Hideg volt az éjszaka, a szél a pusztán, kósza táncát járta.
A telihold fénylik és veszik fénye a rejtélyes, éjszakai homályba.
Az éj neszei, és a távoli zajok, bújnak át, a sötétség falán.
Katona őrségben állva, éberen figyel. Vajon gondol e rá az a lány?
Már megvirrad, kel fel a nap, már ébren a tábor.
Katona szív, kedvesénél dobban, legyen az bárhol.
Az enyém is elillant, tova van már, a szobádban van nálad.
Mintha ott lennék veled. Álmosan mondanád, gyere, téged várlak.
Bújok is melléd a takaró alá, átölelve tested, lágyan végig simogatom.
Szemed csillan, ahogy hajamba tursz, érzéki pillanat, szádat csókolom.
Csókolsz, úgy szorítasz magadhoz, a percek is végtelennek tűnnek.
Vár a tábor, mennem kell, szívem már újra testemben lüktet.
„Hideg volt az éjszaka, a szél a pusztán kósza táncát járta.
A telihold fénylik és veszik fénye a rejtélyes, éjszakai homályba.
Az éj neszei, és a távoli zajok, bújnak át a sötétség falán.
Katona őrségben állva, éberen figyel. Vajon gondol e rá az a lány? ”
2025.11.07.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!