"utolsó percek..." - Apunak van szeretet, mely nem fáj, sosem, nem felejt a lelkem, nekem sem... enyészetből jöttem, s egyszer visszaszállok, szárnyakat növesztve, időnként alig látszom... most sem, de itt vagyok, magamban, veled lépek... nem vagyok angyal, nem is kérted azt sem, hogy csendemből óvjam álmod... de voltam neked, s vagyok: fényben árnyékod, árnyékban fényed vagyok... 2025.11.03
kép forrása: Pixabay
további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
new message arrived:
látlak. láttalak.
fogtam a kezed, és láttalak,
szóltam hozzád, és láttalak,
néztem rád, és láttalak,
jöttél velem, és láttalak,
éreztem veled, és láttalak,
elindultam, és láttalak,
elbúcsúztam és elmentem.
de látlak. láttalak…
van hang,
mely éterből
felel,
s szeretet,
mely nem fáj –
sosem.
Kedves Zoé és Gábor!
Most is szépen rezonáltatok egymásra, jó volt olvasni.
Ami pedig a halált illeti, hát sajnos én nem vagyok ilyen elnéző vele szemben. Önző emberként végtelen fájdalommal töltött el a szeretett szüleim elvesztése. Az viszont tény, hogy enyészetből jöttünk és oda visszaszállunk vagy másképp megfogalmazva porból lettünk és porrá válunk.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
visszafordulni a körforgásba természetes dolog. a fájdalom egy idő múlva elhalványul, a szeretet marad… köszönöm, köszönjük.
szeretettel: Zoé