Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem,
Màr nem vagy velem….
Édesanyàm, valami hibàt vétettem,
Hogy többé neked nem kellettem?
Ha rosszat tettem, vagy mondtam,
Kérlek, bocsàsd meg màr én nekem!
Mert nélküled lenni… ez rosszabb
Mindennél, amit csak ismerek!
Mert ki mosolyog ràm reggel mostan?
Ki segít, hogy ruhàmat fölvegyem?
Iskolàhoz…. búcsú puszit ki ad?
Vagy jó éjszakàt, ki mond eztàn nekem?
Az nem lehet, hogy végleg itt hagyj !
És ne ölelj màr sohasem!
Ha sírok, hogy nem csitítasz!
És nem nézel ràm kedvesen!
Hisz nincsen is tàn olyan anya,
Ki gyermekét ne szeresse,
Ki neki nem jót akar,
A vilàgba csak úgy kilökje.
Nem! Visszajön majd a mama.
„Te kis Butus, vicceltem!”
S ölel majd a karjaival,
Korhol,hogy is hihettem?
Hàt …kiülök az ajtó elé,
Ott vàrom meg a mamàt.
Csakhogy letelt n
agyon sok év.
S még mindig ugyanúgy vàrok rà.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Megrendítően szép sorok az édesanya hiányáról. Bizony bármennyi év telik is el egy igazi édesanya mindig hiányozni fog.
Szeretettel: Rita