Jobb időket vártam,
még mosolygott a nap.
Fütyürészve, szellőt fújva,
láblógatva szembe jött.
Mint semmitmondó beszélgetés,
tele búgta füleim,
gondolatom tova tűnve,
felhők felett úszik el.
Jobb kezemből bal kezemet,
támogatón megfogom.
Érzéseim, mint a napfényt,
felfogni még nem tudom.
Száműzöttként szalad velem,
rongyos, tépett életem.
Két kezemből, két kezedbe,
csak a semmit tehetem.
Görcsbe rándul vézna újjam,
s újra szívem markolom.
Könnyed lépted járjon rajta,
mint valami bársonyon,
mellkasomból kitépve,
eléd én úgy dobom.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.