Őzike szemét
Kata nagyra nyitja,
De csukja is
mindjárt vissza.
Kata:
Nem nekem való
ez az idő,
nem ám!
A ruhám elázik,
a copfom meg
leáll.
Anya:
Kata, az óra mutatja,
kelned kell.
Az óvoda
már nyitva.
Pizsamába ablakhoz szalad.
Kata:
Nézd, a felhők milyen szomorúak!
Ég szemükből könnyet csal a bánat.
Lehet nincs is anyukájuk.
Anya :
Lehet, lehet!
De neked van esőkabátod,
virágos, kék csizmád,
az eső nem árthat.
Elkészült Kata.
Vidámabb lett kedve,
az úton a tócsákat
bátran megkereste.
Hát még
mikor a postás intett neki!
Kata:
Az esőt még a postás is szereti!
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.
