Alkonyt horgol a nap gyöngéd csuklója.
Vékony a tű, gyertya lángja int futólag:
mi készül öledben?
Helyére került-e a hurok,
tettesek nyakára? Szorítsd hát bitófa!
Intett könnyekkel.
Szorít az ítélet, fojtogat az utolsó szó joga,
rémek szülötte, vétek ütötte a lélek.
Ébredés a kanapén,
csak alkonyt horgol a nap gyöngéd csuklója.
Mosolyt vet,
elhaló válasz utolsó kívánságként:
egy csók homlokodra.
Végtelen lidérc vízió, mikből fölkelek,
neszek fejemben kergettek át
gyöngéd csuklóid sátrába,
ki ott elcsendesül öledben.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
