Csak a csuklás és
a dohányszag múlna már el,
hamusodott fecnik
s könyvek gerince marad
e világ lelkéből.
Kicsiny volt a láng,
szél heve s parázs nesze
kezdé bele.
Arra már végeláthatatlan
utcák, árnyas magányú
sétálások, végén
kortyokban esik
eső s kesernyés a kávé.
Falatnyi desszert közé
furakodott kongó csend,
villa kotorja a megmaradt
habot, s már el is tűnt
a borosta, kimarja a szél,
mert nem fedé be kezed.
Kimarja a szél,
mert nem fedé be kezed.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
