Nyolc éves unokahúgommal töltöttem december ötödikét. Szállingózott a hó. A város ünnepi díszben pompázott. Délután vásárolni mentünk. Az üzletben hatalmas karácsonyfa világított hosszú, színes égősorral. Óriási arany csillagok csüngtek a mennyezetről. A polcok között Télapó bóklászott a zsákjával. Szaloncukorral kínálta a gyerekeket. Zsófi is kapott tőle egyet. Amikor a Télapó továbbsétált a kislány odasúgta:
– Beöltözött ember.
Fizettünk, majd a bevásárlóközpontban nézelődtünk. A játékbolt előtt egy másik Télapó üldögélt, gyerekekre várva. Zsófi nem akart odamenni hozzá. Csendesen megjegyezte:
– Még egy beöltözött ember.
Kiértünk az utcára. Nagy pelyhekben hullott a hó. Arcunkat csiklandozták a hókristályok. A fák ágai fehérlettek. A földön is megmaradt a puha takaró. Lépteink nyomán ropogott a hó. A házak ablakaiban fényfüzérek világítottak. Sokan kijöttek csodálni a hóesést. Szánkók kerültek elő. Zsófi is szeretett volna lecsúszni a dombról. A pincéből felhoztuk a ródlit. A kislány boldogan ült fel rá. Lehetett húzni a járdán, mert nem jártak a hótolók. A szürkületben a dombnak vettük az irányt. Az egyik házba egy Télapó sietett be, hátán méretes puttonnyal. Zsófi kezdett mérges lenni:
– Már megint egy beöltözött ember!
Ahogy lecsúsztunk a meredek dombról, süvített a szél. Jó messzire jutottunk. Könnyedén húztuk fel együtt a szánkót a dombra. Találkoztunk az unokahúgom osztálytársaival. Közösen építettünk egy vidám hóembert. A fiúk puha hógolyóval dobálták a lányokat. Kezdtünk fázni, nyakunkban a hóval. Hazaindultunk. Egyszer csak Zsófi felsóhajtott:
– Nem hiszem el! Még egy beöltözött ember. Csak azt tudnám, hogyan fogom megtalálni az igazi Mikulást.
Author: Horváth Zita
Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.
