Hagyom

Ugyanaz a hiány

A várakozás

Ugyanúgy, hátha mégis…

Egyeltlen utalás kéne

Hogy érezzem

Hogy tudjam

Hogy ne rágjon a múltam

Mert most újra

Ott vagyok

Kislány vagyok

Elhagyott

Megesznek a démonok

Táplálék vagyok

Hagyom

Dolnegó Szilvia
Author: Dolnegó Szilvia

Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »