Ordításod megremegteti testem,
Félelem kúszik elmém felett.
Néha közeledben elfog a rettegés,
Mintha titokban egy ördög lennél.
Ki életeket akar elpusztítani szavaival,
S támad atyai karjaival.
Szavaid marcangolóan hatnak,
Az emberség még benned maradt?
Vagy mind eltűnt?
Nekem lehet feltűnt.
Meg akarok mindent szüntetni,
Magamat büntetni,
Hogy feledésbe merüljön
Vagy az érzés engem kerüljön.
Ne bánts többet,
Mert én érzem magam szörnyen.
Ki vagy te?
Már rád sem ismerek.
2025.10.24.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
