időnként hagyd a gondokat, ne szedje mindig ízekre a gondolat… mert ahogy jön, illan is, tovaszáll, s nem testesül, nem indul elmédből a naszád, mely naponta támad és leterít… vágtató paripák tüzében nyerít: feltépi lelked a ködös reggel, acélcsillogásban fénylik a tested, a szív dobpergés, alattad remeg a föld, dübörög: füst, zaj, nyílzápor özön, nem hagy, nem enged… s ha el nem vesztél, köszönd, magadban túlélhettél: minden reggelt, napot, harcot, estét…
2024.06.23
kép forrása: Pixabay, Mietzekatze – knight
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
