Mélyponton

Mélyponton

Mikor a Nap elballagott a mélybe,
Te a szememet csókkal zártad be.
S szelíd hanggal ezt súgtad,
Ha a Hold elsuhan, itt lesz a holnap.

Mikor a Nap kopogtat az ablakon,
Kiabál, de apa már sehol.
Elment a nagy, fényes házba,
S belegyökerezett a munkába.

Így teltek a hosszú fáradt évek,
De őt alig láttam, inkább csak a holdfényeket.
Nem volt mellettem, s nem is lesz,
Csak szakálla őszül, s lassan nagypapa lesz.

Őszhaja koronaként a leng a fején,
S egy emlékünk, van a ragyogó holdfény.
A többi csak fájdalom, bú és komor,
S a könnycseppek véresre marják miatta lassan arcom.

 

Nagypál B. Rebeka
Author: Nagypál B. Rebeka

Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »

A Föld még lélegzik

Még lélegzik… de akadozva beszél… rekedt torkán szél sikolt, ó, mily fájón zenél! Sorvadó erdők közt rohan az idő, volt egyszer egy élet – sírja

Teljes bejegyzés »