A hangya hordja vállán a holnapot,
nem kérdi, miért pont ezt a szemet,
a rend kényelmes, ha nem gondolkodsz,
és könnyű élni, ha nincs neved.
Mindegy az út, csak te válaszd.
A macska jár, amerre épp tetszik,
szabadsága puha, jól nevelt,
mindig van párna, mindig van kéz,
amíg hasznos vagy, addig lehetsz.
Mindegy az út, csak te válaszd.
A ló fut szépen, ahogy tanították,
nem kérdi, kié a cél, az érdem,
dicséret jár az izzadtságért,
ha pontosan oda érsz, ahová küldtek.
Mindegy az út, csak te válaszd.
A holló figyel, túlél és kivár,
nem hű eszméhez, se zászlóhoz,
mindent megeszik, amit hagytatok,
és bölcsnek hívjátok, mert nem kérdez.
Mindegy az út, csak te válaszd.
És van, aki nem választ semmit,
csak sodródik, és büszke rá:
az út vitte, nem ő ment rajta –
így legalább nem az övé a felelősség.
Author: Bajroni Márton
A szövegek többnyire ott keletkeznek, ahol az egyéni tapasztalat és a rendszer nyelve nem illeszkedik egymáshoz. Nem ítéletként, hanem megfigyelésként: annak rögzítéseként, ami akkor is megtörténik, ha senki nem nevezi meg. Az érdekel, amikor a szabályok működnek, mégis marad bennük egy repedés — és azon keresztül egyszer csak látszani kezd valami emberi, testi, esendő. A humor ezekben az írásokban nem cél, hanem eszköz: finom eltolás, amely láthatóvá teszi a feszültséget anélkül, hogy feloldaná, és segít közel maradni ahhoz, ami kényelmetlen. Próza és líra különböző formák, de azonos működésmódból indulnak: a szöveg akkor él igazán, amikor leválik a szerzőről, és idegen hangon is megtartja az igazságát.
