Üzenem, hogy…

 

*

Még fájnak a pofonok –
ezért ingatag a bizalom,
röpke szellő is elfújhatja,
ha sürgetsz…
riadt őzikeként suhanhatok vissza
lelkem mély erdejébe.
Te csak hagyd, engedd, hogy
gyógyuljanak sebeim –
aztán… közben, ha alakul valami
párbeszéd vagy a kapcsolódás
valamilyen formája,
akkor alakul…
ha pedig nem, akkor meg úgy lesz jó…
akkor nem volt dolgunk egymással.

Hagyd, hogy gyógyuljak,
gyakorolj türelmet,
s akkor egy napon
újra fénylek és fényemmel átölelem
lélektársaim –
vagy akár az egész emberiséget !

*

(©Nagy Erzsébet, 2026. február 4. 22.23.)
2026.február 6. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Ez most a legújabb…egy számomra ismeretlen valaki hozta elő belőlem.
Érdekes, néha olyan dolog adja az ihletet, amiről vagy akiről nem is gondolnánk.

 

 

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

2
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Hagyd, hogy gyógyuljak,
    gyakorolj türelmet,”

    Nekem talán a türelem, a várakozás a legnehezebb, de mégis meg kellett tanulnom, mert rákényszerített az élet.

    Szeretettel olvastam bölcs soraid.

    Rita

  2. Kedves Rita, 🙂 bizony, a türelem (= tűr elem), fontos erény. Türelmetlenséggel, sürgetéssel, kapkodással sok szépnek induló pillanatot vagy akár kapcsolatot el lehet rontani. Viszont, a másik fél részéről sem korrekt, ha túl sokáig várat, mert az idő mindenkinek telik.Valahol az arany középút lenne tán az ideális.
    Üdv : Erzsébet🌷

  3. Kedves Erzsébet!

    Egyetértek Veled, csupán azt írtam meg, hogy sajnos nagyon türelmetlen vagyok. Nagyon nehezemre esik a várakozás, legszívesebben elébe futnék az eseményeknek, ami tudom, hogy nem jó és nem bölcs dolog. Az érzéseim írtam meg, nem pedig azt, hogy mit teszek.

    Szeretettel: Rita🥰

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »
Prózák
Petes H. László

Képzelt égi traccs

részlet.   Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam

Teljes bejegyzés »

CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »

A város csendje

Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat

Teljes bejegyzés »