Üzenem, hogy…

 

*

Még fájnak a pofonok –
ezért ingatag a bizalom,
röpke szellő is elfújhatja,
ha sürgetsz…
riadt őzikeként suhanhatok vissza
lelkem mély erdejébe.
Te csak hagyd, engedd, hogy
gyógyuljanak sebeim –
aztán… közben, ha alakul valami
párbeszéd vagy a kapcsolódás
valamilyen formája,
akkor alakul…
ha pedig nem, akkor meg úgy lesz jó…
akkor nem volt dolgunk egymással.

Hagyd, hogy gyógyuljak,
gyakorolj türelmet,
s akkor egy napon
újra fénylek és fényemmel átölelem
lélektársaim –
vagy akár az egész emberiséget !

*

(©Nagy Erzsébet, 2026. február 4. 22.23.)
2026.február 6. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Ez most a legújabb…egy számomra ismeretlen valaki hozta elő belőlem.
Érdekes, néha olyan dolog adja az ihletet, amiről vagy akiről nem is gondolnánk.

 

 

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

2
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Hagyd, hogy gyógyuljak,
    gyakorolj türelmet,”

    Nekem talán a türelem, a várakozás a legnehezebb, de mégis meg kellett tanulnom, mert rákényszerített az élet.

    Szeretettel olvastam bölcs soraid.

    Rita

  2. Kedves Rita, 🙂 bizony, a türelem (= tűr elem), fontos erény. Türelmetlenséggel, sürgetéssel, kapkodással sok szépnek induló pillanatot vagy akár kapcsolatot el lehet rontani. Viszont, a másik fél részéről sem korrekt, ha túl sokáig várat, mert az idő mindenkinek telik.Valahol az arany középút lenne tán az ideális.
    Üdv : Erzsébet🌷

  3. Kedves Erzsébet!

    Egyetértek Veled, csupán azt írtam meg, hogy sajnos nagyon türelmetlen vagyok. Nagyon nehezemre esik a várakozás, legszívesebben elébe futnék az eseményeknek, ami tudom, hogy nem jó és nem bölcs dolog. Az érzéseim írtam meg, nem pedig azt, hogy mit teszek.

    Szeretettel: Rita🥰

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »