Nemrég egy követ találtam…
Valamit éreztem akkor,
s nem tudtam, hogy mit is…
Szép kő volt…
Rózsaszínű, mint egykor a világ volt,
olyan szép…
S rajta két, vékony fehér csík…
Nem tudtam, mit jelent…
Csak most tudom,
hogy az az élet volt,
amikor boldog volt a világ,
s én is benne…
S az a két fehér csík,
hosszak, s vékonyak,
az őszinteséget jelezték,
mi egykor megvolt
közöttünk…
S eldobtam ezt a követ…
Ó, úgy fájt nekem!…
S nem tudtam, mit
dobtam el, csak
most érzem,
hogy lelkem
egy részét dobtam el…
Azt a részt, mi legszebb,
s legjobb volt…
Valamikor…
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.