Halászné Magyar Márta
Megfáradt mozdony
Olyan vagyok, mint megfáradt mozdony,
melyben megrekedt a fullasztó füst,
és mégis képes, hogy álmodozzon,
holott léte sohasem volt színezüst.
Az út melyet bejárt, sokszor volt rideg,
futóműve rozsdás, korán kopott,
összekötőeleme itt-ott lifeg,
fájdalmasan nyikorogni szokott.
Az évek felette gyorsan suhannak,
nem mindig védik esernyők, tetők,
belsejében gazdag érzelmek laknak,
fontosak számára az őt szeretők.
Tudja, hogy az ígéret nem falragasz,
és mindig a szív szavára szavaz.
2026.02.14.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
