Magyarnak lenni

Üzenet a mának, a jövőnek, a világnak

 

Ha azt mondja nekem az angol:

– Hungarian? Great! Oh, yes!

– Magyar? Az nagyszerű! Igen!

– Oh, yes!

Ha felcsendül himnuszunk,

Ha feszesen leng nemzeti lobogónk,

Ha a dobogó legfelső fokán

magyar sportoló áll,

és ujjongva ünneplik őt

más nációk, nemzetek,

Magyarságom dagasztja keblemet.

 

 

Ha pusztító halálért kiált a tőke,

inkább hamut szórok a főmre,

Nem alázom meg őseim!

Nem engedem a fiaim!

Idegen érdekek

csak halált teremnek.

Kiállok hitemért s

igaz magyar leszek!

 

Rákóczi, Kossuth, Petőfi

emléke

felragyog, s büszkén vállalom,

mint hajdanán ők:

Én is magyar vagyok!

 

Ha felhangzik az

Este a székelyeknél

felpezsdül ereimben a vér

imát mondok a világ békéjéért!

 

A Föld minden táján

meghallják a jót,

szétszórt magyaroknak

vigasztaló szót.

Magyarnak lenni

nekem a LÉT.

Magyarnak születtem,

s így ér el a vég.

 

Magyarnak lenni

fontos és küldetéses jó.

Legyen ez minden

hazám fiának

örök útmutató!

 

 

Gurzó Györgyné
Author: Gurzó Györgyné

A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ezerszer inkább!

Rózsa Iván: Ezerszer inkább! Inkább vagyok ezerszer a kölcsönös szeretet jegyében született, az igazság fényében fürdő, az igazság tüzében olykor elégő, ám főnixmadárként újra és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szélvész

Rózsa Iván: Szélvész (három haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll új pók sző hálót: szélvészként terjedt a hír – legyes

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Jézus győzelme

Rózsa Iván: Jézus győzelme A papok mindkét oldalon megáldják a fegyvereket; Ellenségként ölik egymást az amúgy békés emberek; De Jézus mindenkié, őt kisajátítani senkinek sem

Teljes bejegyzés »