Egy ideje, lüktetve áramlik már az energia… Hullámainak tükrében pislognak a szemek, s látva oltják el magukban az ősi szellemükben féltve őrzött tüzet.
Erősebben dobog a föld szíve, ugye te is érzed…? E bolygót a múlt művelte, s a fekete arc nélküli köpenyesek véres bankóiért, a senkiktől megvehette…
Azt hiszik megszerezték… Okos buták… Gyökerestül, mind rabszolgák! Ők a sátán szolgái, a világi világtalanok. A félelem iskolájában, mind hatalomért sóvárog.
Valahol még él egy bölcs juhász, aki a sok birkából majd farkast csinál… A nemzet farkasait eszméjével megalkotja, s kiveti a rókát vagy könyörtelenül eltapossa.
E haldokló világképnek itt nincs eredője, se iránya, s e földön teendője. Csak egy fegyvere van a népnek. Az esze! Szabad akarattal, magját s gyökereit felesketve…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.02.16.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Author: Érchegyi Csaba Rudolf
Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.
