Utak
Utunk úgy simult száz más nyom közé,
Hogy szinte fáj a válás felőled…
Sugárzó vággyal olvadtál belém
Százszorszép szellővel hűtött tünemény…
..és én?
Szenvedéllyel szívtam magamba
Tested melegét
Lelked fenekét
Káprázat szántotta
Lábadnak menetét.
Álltam.
Vigyáztam arcod
Zománc-palotád,
S hogy románcunk ne időzzön
Hívogató karodban tűnt el önnön
Végtagjaim kusza liánja.
Utunk úgy simult száz más nyom közé
Ahogy felhő a végtelen mezők fölé
Mi végre vágyunk is százszorszép szellővel szalad.
Petes H. László
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.
